Második lombikunk
2023.11.29.
Ez valóban jól hangzott, legutóbb csak a beültetés napján volt 10 mm az endometrium vastagsága a 14. nap körül, most pedig már a 8. napon ennyi. Lehet mégis csak jó úton haladunk. Ezzel együtt kiírták a beültetés napját, amit viccesen úgy írtak föl a lapomra, hogy Mikulás, ugyanis december 6-án végre ismét mehettünk a kis bogyónkért. December 1-jétől újabb gyógyszerek csatlakoztak be az ösztrogén mellé. A progeszteron pótlást kezdtük meg, a szokásos 2x1 Cyclogest kúp mellé most első alkalommal injekció formájában kapom a kiegészítő pótlást. Aki még nem használta a Prolutex progeszteron injekciót el kell, hogy mondjam ez egy fájdalmas szer. Nem olyan mint a legtöbb stimulációs szuri, hogy beadom és kész is vagyok vele. Nem. Sajnos ez a fajta egész nap fáj azon a ponton és környezetében ahova beadtam. Olyan érzés, mintha beütöttem volna ott magamat és csak másnapra múlik el, amikor is jön a következő adag, így soha nem szűnik lényegében meg az érzés. Talán még egy fokkal nekem rosszabb is mint a Clexane (vérhígító). Szerencsés vagyok mert sokaknak be is lilul, csupa véraláfutást is tud okozni egyeseknek, de én valahogy mindig szerencsésebb voltam ezekkel kapcsolatban és most sincs nyoma a hasamon annak, hogy lényegében mi is történik velem.
Úgy érzem, hogy ismét felültem arra a bizonyos hullámvasútra, amely egyik nap felvisz, a másik napon pedig jó mélyre le. Ezeket az érzéseket egyszerűen ezen a ponton már nem lehet kizárni vagy "elengedni", ezek csak úgy jönnek akaratlanul. Észre sem veszem és úgy telnek el a napjaim mint egy zombinak, aki csak eszik, iszik és alszik. Kettő között fogalmam sincs mit csinálok, nem vagyok teljesen magamnál, elveszve találni meg a gondolataimban ha valaki keresne.
2023.12.06. - Fagyasztott embrió transzfer
És végre elérkezett ez a nagy nap is. Az elmúlt időszakból kiindulva már reményem sem volt, hogy végre ide is megérkezünk egyszer erre a pontra. Azt hittem, hogy nagyon fogom várni majd és milyen boldog leszek azon a napon amikor a beültetés megtörténik, de azt kell, hogy mondjam nem így lett. Szegény picikém biztosan nagyon várt már rám, de én most egyáltalán nem vagyok olyan lelkiállapotban ahogy szerettem volna lenni, és ahogy készülni szerettem volna rá. Helyette kapott most egy idegroncsot. :D De a lényeges rész az, hogy minden rendben ment, még pár szót is tudtam váltani az orvosommal ami nagy szó, úgyhogy igazán elégedett lehetnék a nappal. Reggel 8 órára kellett megérkezni, ismét összecsomagoltam előző este a kis cókmókomat (köntös, hálóruha, papucs) és készültem az indulásra. Szinte percre pontosan érkeztünk, bár olyan nagy volt a forgalom, hogy izgultam is, mi történik ha elkésünk, aztán eszembe jutott, hogy úgy is mindig órákat kell várni a soromra.. biztos nem most fog számítani az a kis késés. Becsekkoltam a nővérpultnál, ott átadták a kitöltendő papírokat, majd bevezettek a szobába ahol le lehet pakolni és átöltözni. Háromágyas szoba volt, szépen lassan jöttek a többiek is. 10 óra körül jöttek értünk, egyszerre mehettünk át abba a szobába ahol kifejezetten a beültetéseket végzik, ahol ha körbe nézünk ott vannak a hűtők ahol lombikban tárolják a kis bogyókat. Jelen vannak az embriológusok is akik a beültetést megelőzően először megmutatják, hogy melyik a te kis embriód, majd utána feküdhettem föl a vizsgálóágyra ahol a beavatkozást végzik.
Egy gyors ultrahang vizsgálattal bekukkantanak, hogy mi a helyzet odabent, lediktálják a méreteket és ezután jöhet a lényeg. Érdekes volt, mert doktornő megkérdezte, hogy szültem-e már, mert a méhem úgy néz ki mint aki igen (ennyi év után azért tudhatná, hogy miért vagyunk itt, de mind1). Mondtam neki, hogy még nem. Elmondta, hogy van a méhemben egy heg vagy behúzás és kicsit így furcsán áll a tengelye. Mondtam, hogy az valószínűleg az endometriózis lesz, főleg mivel azt a területet műtötték is, és így már neki is érthető volt, hogy miért ezt a képet látja. Emiatt szükséges volt egy "próbakatéterezés" is, mert nem volt teljesen biztos abban, hogy egyáltalán be tudja-e a méhembe vezetni a csövet. A katéter simán bement így egyből jöhetett is élesben az igazi. Pont a méhem közepére sikerült a behelyezés, ami a legjobb hely állítólag, úgyhogy mondhatni tökéletesre sikeredett. Sajnos a doktornő elmondta azért, hogy emiatt az összenövés miatt fájdalmas lesz a baba kihordása, de mindig azt mondja, hogy túlélem. Milyen megnyugtató.. Ezzel a gondolattal sétáltam vissza a szobánkba, ahol még kb fél órát pihenéssel töltöttem, aztán mehettünk haza immáron hárman. 2023.12.20-án lehet végezni az első terhességi tesztet.(kivételesen az ünnepekre való tekintettel nem vérvételt kérnek)
Beültetés után 1-2. nap
Az első napok mindig könnyen telnek és viszonylag gyorsan is. Próbáltam terelni a gondolataimat, de nem is volt igazán rá szükség, mert annyira el voltam mindennel foglalva, hogy időm sem volt kattogni vagy aggodalmaskodni. Munkából elengedtek erre a két napra ami még hátra volt a hétből, így picit többet is tudtam pihenni, ugyanakkor egész nap mostam, takarítottam, karácsonyra hangolódtam már és díszítgettem a lakást is kicsit előre. Állítólag 5 napos embrióknál az első 3 napban történik valamikor a beágyazódás, de én egyelőre semmit sem érzek. Nem tudom pontosan megmondani, hogy mi lehetett, de éreztem apró szúrásokat egy vonalban a köldököm alatt, kb a 2. nap körül, de nagyon enyhe érzés volt, meglátjuk.
Beültetés után 3. nap
Éjszaka lefekvés után borzalmas hőhullám kapott el. Korábban ilyen sosem fordult elő velem, pedig a progeszteron pótlás tud hőemelkedéssel járni, ezt a tünetet ismerem, ugyanakkor ez annál is rosszabb volt. Bármennyire próbáltam kitakarózni vagy lejjebb vetkőzni úgy éreztem, hogy mindjárt meggyulladok, mintha lángolna a bőröm. A végén ablakot is nyitottam pedig odakint mínuszok vannak. Teljesen kitakaróztam és a pólómat is fölhúztam, hogy érezzem a bőrömön a hűvösebb levegőt. Ez az érzés annyira intenzív volt, hogy bepánikoltam és akkor már azzal is foglalkoznom kellett, hogy hogyan nyugtassam le magam. Heves szívdobogás érzet kerített hatalmába, ami egyre jobban szorított, közben küzdöttem a forrósággal is. Hát nem volt egy kellemes élmény az biztos. Végül sikerült megnyugodnom és jobban lettem, azóta pedig nem fordult elő többször az eset. A sok hormonpótlás okozhatta, vagy esetleg beindult valami azt nem tudni, de remélem a legjobbakat továbbra is.
Beültetés után 4-7. nap
Összességében ezek a napok egészen nyugodtan teltek, már ami a tüneteket illeti. Nem éreztem semmit a legutóbbi hőhullámon kívül. Egyedül ami bekapcsolódott talán a 3. és 4. nap körül az a melleim érzékenysége. Furcsa, mert ha a progeszterontól lenne - ami értelemszerűnek tűnik - akkor miért nem korábban kezdődött már, hiszen jóval beültetés előtt kezdtem a szedését. Miért csak a 3. nap után kezdett el fájni? Néha néha petefészkek körül is éreztem apró szúrásokat, de ezeket mind betudtam a hormonok játékának, hiszen ezt így előre sajnos nehéz megállapítani, hogy pontosan mi a kiváltó ok, de csak reménykedni tudtam, hogy mindent azért érzek mert sikerült és itt van már velem a kisbabám. Eközben az érzelmek terén még mindig elveszettnek érzem magamat, nem tudom, hogy miért nem örülök annak, hogy ha egy kis időre is, de újból ezen a ponton lehetünk. Ehelyett inkább azt érzem, hogy megint csak egy negatív tesztet fogok látni, képtelen vagyok magam elé képzelni már azt a pillanatot, amikor megtudjuk, hogy szülők leszünk. Képtelen vagyok már azt elképzelni, hogy az én pocakomban valaha kihordhatom a kisbabámat és anya lehetek.
Beültetés után 8-10. nap
Ismét eltelt pár nap. Azt gondoltam, hogy mint ahogyan korábban, most is tűkön ülve fogom várni, hogy végre tesztelhessek. Eddig mindig alig vagy inkább sehogy nem bírtam ki , hogy rohanjak a drogériába tesztekért kétnaponta, most viszont ez az érzés egyáltalán nincs meg bennem, olyan semmilyen érzésem van inkább az egésszel kapcsolatban. Lehetséges, hogy így védem meg magamat tudat alatt egy újabb csalódástól, hogy érzelmileg teljesen elzárkózom az egésztől. De mi van ha pont ez segít most, hogy nem aggódom végig a napokat, hanem tudok másra is koncentrálni ezen kívül. Ebben a pár napban továbbra sem történt semmi említésre méltó, napi egyszer érzek kis menstruáció szerű fájást, tompán és nagyon enyhén. Talán meg akarna jönni, de a gyógyszerek visszatartják, talán azt érzem, hogy változások történnek odabent..nem tudom. A 10. napon este kicsit lazítottam és a sorozatom mellé ettem chipset. (Azt tudni kell rólam, hogy imádom a sós rágcsákat. Ha itthon van chips akkor az tuti, hogy nálam köt ki és egy napot sem él túl, több zacskóval is meg tudok enni egy ültömben belőle gond nélkül.) Miután megettem, rá nem sok időre úgy éreztem, hogy nem tetszik a gyomromnak és erősen kikívánkozik belőlem az elfogyasztott mennyiség. A végén heves öklendezés és egy enyhe rosszullét lett belőle "csak", de nem esett jól semmiképp ez a reakció. Hogy ez mi lehetett még én sem tudom, lehet ismét csak a hormonpótlás mellékhatása, vagy beképzelt manifesztált tünet vagy tényleges jelzése a testemnek, hogy valami megváltozott.. ki tudja. Továbbra is várunk, már nincs sok hátra az igazságig.
Beültetés után 11-13. nap
Hát végre elérkezett az utolsó nap is. Nem vártam annyira. Amennyire szerettem volna az előző beültetésnél tudni minél hamarabb az eredményt, most annál jobban félek tőle. Létezik olyan, hogy én nem akarom tudni? Maradnék abban a tudatban inkább, hogy beültették és itt van velem. De ennyi, nekem ennyi is elég, megelégszem ennek a gondolatával is, hiszen ennél közelebb még sosem lehettünk a babavárás csodájához. Ki tudja talán ez is egy szép gondolat marad csak és így év végére ismét elillan annak a gondolata, hogy tudjuk szülők lehetünk. Egy újabb sikertelen év. Egy újabb fejezet zárul így le, és a jövő évben mindent kezdhetünk elölről. Nem maradt több fagyasztott embriónk, ezért minden újból indul, vizsgálatok (hamarosan lejárnak a meglévők és mindennek egy éven belülinek kell lennie), újból választanunk kell donort is, újból végig kell menni a stimuláció megterhelő szakaszain, gyógyszerek, aggodalom, hogy mennyit bír még ki a szervezetem, mennyi petesejtet tudok még adni, mennyit tudnak leszívni, mennyi fog majd tudni megtermékenyülni és egészségesen eljutni a 3. vagy 5. napig. És a legfontosabb, hogy hanyadik fog végre sikerülni? Ezek mind olyan kérdések amik az év vége felé mindig megfordulnak a fejemben, hogy vajon melyik lesz végre a mi évünk?! Na de ez csak a lelki része.. ahogy jelenleg érzem magam az nem sokban változott az elmúlt napokhoz képest. Szinte teljesen tünetmentes vagyok továbbra is. A mellek érzékenysége az maradt, de a 13. napon reggel a kocsiban volt ismét egy semmiből jövő heves öklendezéses "rosszullét". Nem is mondanám rosszullétnek mert nem voltam rosszul ténylegesen , egyszerűen csak nem tudtam visszatartani az öklendezést ami hirtelen bármiféle behatásra egyszer csak ismét a hatalmába kerített. Már csak egyet kellett aludni és megtudhattam, hogy gyógyszerek mellékhatását érzékelem-e vagy sem.
Beültetés utáni 14. nap - terhességi teszt végzésének napja
Jó fáradtan feküdtem le előző este, hogy biztosan jól tudjak majd aludni. Hát nem így lett, többször is fölkeltem az éjszaka közepén és több álmom is volt a töredezettség miatt. Érdekes, hogy mindkét álmomban - attól függetlenül, hogy különbözőek voltak tehát nem egy álmon belüliek - azt láttam, hogy egy terhességi tesztet tartok magam előtt és mindkét esetben pozitívat mutatott. A második álmomnál már azt hittem, hogy ébren vagyok és felébredtem az előzőből és valós a teszt de azután megint felébredtem, most már tényleg a valóságban. Próbáltam visszaaludni de már nem ment. Fél 7 volt a telefonon az idő mikor ránéztem. Rájöttem, hogy nem bírom tovább pisilés nélkül sem, úgyhogy kénytelen voltam kimenni. Férjem már bőven ébren volt, ezért mondtam neki, hogy akkor csináljuk..!
Pisiltem, kibontottam - megjegyzem elég bénán - mindkét tesztet, majd remegő kézzel mártogattam őket. 3 perc múlva mindkettő leolvasható. Visszatettem egyből őket a csomagolásukba és vártunk. Kétfajta tesztet vásároltam, az egyik egy digitális Clearblue, a másik a szokásos Predi. Szépen beágyaztam addig, majd mikor letelt az idő leültünk az ágyra és férjem kezébe nyomtam a digitálisat. Mint tudjuk a férfiak nagyon nincsenek otthon egy terhességi teszt leolvasásában ezért is adtam neki a digiset, mert azon eléggé egyértelműen látható az eredmény. Megmutattam neki a dobozon, hogy mit lát ha negatív és mit lát ha pozitív. Aztán én is kézbe fogtam a sajátomat és bontottuk. Férjem gyorsabb volt, én még próbáltam magam készíteni arra, hogy mit fogok látni. Kihúzta gyorsan a tesztet, de az arcáról nem nagyon tudtam mit leolvasni. Láttam, hogy gondolkodik majd ránéztem a tesztre és megláttam. Ezután gyorsan kihúztam az enyémet is és teljes döbbenet.
Soha az elmúlt lassan 5 évben még nem láttunk pozitív tesztet. Olyan egyértelműt nem legalább is mint most. Sírásban törtem ki, egymásra borultunk és mérhetetlen boldogságot éreztünk. Nehezen tudtam megnyugodni, a kezeim folyamatosan remegtek, olyan sokkban voltam. Erre a pillanatra nincsenek szavak, de az az igazság, hogy még nem teljesen hittem el, hogy végre megtörtént a csoda, a mi kis csodánk. Biztosan kell még pár nap mire tudatosul bennem a tény, hogy várandós vagyok. A legszebb karácsonyi ajándék amit valaha kaptam az élettől.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése