Ötödik lombikunk
A SZERENCSÉS ÖTÖS
Elképzelem, hogy már ott vagyunk ahol lennünk kell, azon az úton, ami ennek a végéhez vezet.
Tovább haladva az immunológiai úton, az orvos felírta a TH1 dominanciára a Plaquenil nevű gyógyszert. Ez a gyógyszer komoly mellékhatásokkal bírhat, ezért szigorúan speciális látásvizsgálathoz és friss EKG-hoz kötött a szedése. Rákérdetem az intralipid infúzióra is, arra azt a választ kaptam, hogy felírhatná, de nem indokolt az én esetemben, mivel az NK vizsgálat perifériás vérből készült és nem méhbiopsziával. Itt van egy lényegi különbség, mert előfordulhat, hogy amíg a vérvétel mindent rendben lát, ott helyben a méh szöveteiben mégis túlműködés zajlik. De így is azt éreztem, hogy jó lesz ez nekünk, ez a gyógyszer majd segít. 6 héttel a beültetés előtt kell kezdeni a beültetést megelőző ciklusban, hogy mire oda jutunk a megfelelő hatást elérjük vele. El is kezdtem szedni, de nagyjából 2 hét után egyik reggel furcsa piros pöttyöket vettem észre a mellkasomon. Nem ijedtem meg, azt hittem, hogy csak valami semmiség. Rá 1-2 napra talán a pöttyök terjedni kezdtek és lassan már az egész felsőtestemet érintette összefüggően. Azonnal jeleztem az immunológusnak, hogy valami nincs rendben. Leállították a szedését, és várnom kellett, hogy javul -e a kiütés. Hát nem, sőt csak még rosszabb lett és talán szűk egy héten belül újra felkerestem az orvost, hogy mennyi idő kell mire ezek elmúlnak. Azt a választ kaptam, hogy ha a gyógyszertől lenne, már rég el kellett volna múlnia, keressek fel egy bőrgyógyászt inkább. Ezen a ponton teljesen elbizonytalanodtam, nemcsak az orvosban, de abban is, hogy akkor mi az istentől lehet ez a dolog. Szerencsémre egy tüneményes, de komoly szakértelemmel bíró bőrgyógyászt sikerült találnom, aki másnap behívott a magánrendelésére, hogy sos-ben meg tudjon vizsgálni. Mikor a kikérdezés után kérte, hogy akkor vetkőzzek le, rám nézett és csak annyit mondott, hogy : "Jaj éédesem." Borzasztó látványt nyújtottam, szinte már magamtól is undorodtam olyan kiütéseim voltak, ráadásul annyira egybefüggően mintha leégtem volna a napon. Diagnózis: Toxicoderma. Azaz gyógyszerallergia. Mivel hosszú hétvége elé néztünk elmondták, hogy melyik sürgősségi klinikára kell bemenni, ha valami baj lenne ezidő alatt, de bármikor hívhattam az orvost telefonon is. Annyira aranyos volt és mégis profi, hogy ilyen pozitív élménnyel már rég távoztam vizsgálatról. Kétfajta antihisztamint, szteroidos krémet, valamint Medrolt(szteroid) kaptam kezelésnek. Már aznap este az első szem gyógyszer után csillapodott a bőröm vörössége, tehát tényleg allergiás reakció lehetett. Amikor az ambuláns lapot elküldtem az immunológusnak kértem, hogy ha van lehetőség rá írjon fel helyettesítő gyógyszert, de végül azt javasolta, hogy szedjem tovább csökkentett adagban a Medrolt és ha felvinné a cukromat (amit ellenőrizgetnem kell), akkor ír föl helyettesítő gyógyszert. Utána néztem kicsit, és sokaknak a Medrolt adják TH1 dominanciára, mert ez is el tudja nyomni a túlműködést, igaz kicsit más módon. De a legfontosabb, hogy rendeződött ez a helyzet is, és tudtunk jelentkezni a következő menstruációval a klinikán is most már.
Mikor megjött, rögtön írtam is az sms-t a klinikánkra. Kaptuk is az időpontot a ciklus 3. napjára, amikor is megnézik, hogy a menstruációval minden kitisztult-e és nem marat bent semmi nem oda illő, például ciszta. Aznap helyettesítő orvos volt bent, de ő is nagyon kedves volt ennek ellére, hogy nem hozzá tartozom. Mikor vizsgált felfedezett két cisztát is, ami nem is tudom hogyan került oda, nem éreztem belőle semmit, hogy ott lenne bármi is. Sajnos ezen a ponton nem jutottunk tovább, kérték, hogy legyek inkább türelemmel, és várjunk a következő alkalomig.
Novemberben el is jött a következő menstruációm ideje, ment az sms. Jött a válasz, ciklus 4. napján lehet menni. Ezúttal a saját orvosom volt bent, aki összességében rendben látott mindent, kivéve, hogy volt már egy 10mm-s tüszőm, ami kicsit kivált a többitől. Épített FET lévén, elindították az ösztrogén pótlást felépítve fokozatosan, aminek a célja, hogy megakadályozza egyszer a tüszőérést, máskülönben pedig, hogy vastagítsa a méhnyálkahártyát. Emellett indulhatott a Clexane és az ASA protect is. Tehát amit szedtem egy nap összesen az 3x2 Estrofem, 8mg Medrol, 1x1 ASA protect, 1x1 0,4 Clexane. Plusz a szokásos vitaminok: Kurkuma, Ashwagandha, Cink, D-vitamin, B12 vitamin, Folát, Omega3 halolaj, és ha nem felejtem el néha iszom kollagént is. Egy hét múlva kontroll.
A következő esedékes vizsgálatot nagyon vártam, úgy éreztem túl sok idő telt el az előzőhöz képest, de ez csak az én türelmetlenségem megint.. Újabb ultrahangos vizsgálaton az orvosom enyhén ledöbbent, amikor a kép azt mutatta, hogy van egy 20mm-s domináns tüszőm. Ez szinte lehetetlenség az ösztrogén pótlás mellett lényegében. Azt mondta, hogy ez egy annyira erős ciklus most, hogy még a gyógyszer sem tudja visszafogni. Viszont mivel épített FET-re készültünk ott állt, hogy mi legyen. Általában le szokták állítani az egész folyamatot, ha valami nem úgy alakul ahogy lennie kellene, de én megkérdeztem, hogy nem válthatunk-e még át gyorsan natív ciklusba. Ez az jelenti, hogy a természetes ciklusomra támaszkodva folytatnák a beültetési folyamatot. Ugye elvileg direkt épített lett volna a cél, mert korábban csak az az egy forma hozott sikert, a natív még sosem, de nem akartam feladni most ezen a ponton, mert akkor ki tudja megint csak jövőre térhettünk volna vissza és ez bosszantó lett volna nagyon. Nem akartam veszni hagyni ezt a lehetőséget, ha már itt vagyunk. Az orvosom húzta a száját, de végül osztott-szorzott, kicsit átvariálta minimálisan a kezelési lapomat, de benne volt a végül a buliban. Az ösztrogén továbbra is ment, de el kellett mennem következő napon egy progeszteron vérvételre, ugyanis ha az a tüsző már termelne hormont, akkor tényleg nem lehet így tovább menni. Fontos, hogy időben történjen a progeszteron hormon emelkedése a beültetéshez képest, mert ez határozza meg a méhem befogadó képességének szűk idejét.
Mennyi progeszteron az, ami még elfogadható a beültetés előtt?
Fagyasztott embrió-transzfer (FET) esetén!
0–1,5 ng/ml (≈ 0–5 nmol/l):Teljesen jó, nincs luteinizáció.
1,5–2 ng/ml (≈ 5–6,5 nmol/l):Még sok helyen elfogadható, de "szürkés zóna".
2–3 ng/ml (≈ 6,5–10 nmol/l):Több centrum már óvatos, néhol elhalasztják a transzfert.
> 3 ng/ml (≈ >10 nmol/l):Magasnak számít (sok helyen nem javasolják a beültetést, mert romlik az endometrium-embrió szinkron.)
Az eredményem 2,26 nmol/L lett, ami azt mutatja, hogy még nem indult meg a hormontermelés, így folytatódhatott a kezelés is, és rá következő napon már én adhattam magamanak a külső progeszteron pótlást is, ami 3x1 Utrogestan és 1x1 Prolutex.
Beültetés a következő héten lesz majd, de már most alig várom.
Folyt.köv.
1-4 nappal beültetés után:
A beültetés alatt minden rendben volt, kicsit talán körülményesebben alakult, mert nehezebben tudták megtalálni ultrahangon a méhemet, hogy mutatni lehessen hova érkezik a kis embrió és a katéter. Akik bent voltak előttem mindenkinek elég hamar szólt az orvos, hogy jöhet az embriológus a bogyóval - legalábbis eléggé kihallatszott mindenkinél - de nálam ez hosszabb időt vett igénybe. Talán az összenövések miatt nehezebben látható bent minden, kicsit fájdalmasabb is volt most a kacsa és a katéter behelyezése is, de folyamatosan ott álltak mellettem és mondták, hogy jól csinálom, minden rendben van. Szóval ezen a napon megtörtént az idei második beültetésünk is. Kicsit még ücsörögni kellett, aztán lehetett öltözni és menni. Már négy nap is eltelt azóta, viszont mint mindig nehéz találgatni, hogy mi történhet éppen odabent. Nagyon hasonlóak szoktak lenni az érzetek. Most is ahogy legutóbb is kicsit feszülget a derekam, néha valami nem esik jól a gyomromnak, vagy itt van például az éhség érzet is, ami kegyetlenül rám tud törni. Úgy korog a hasam két evés között, mintha nem lenne holnap. Tudom, hogy ez mind a gyógyszerek mellékhatásai is lehetnek, sőt visszaolvasgattam, hogy az előző beültetésnél mit írtam ezeken a napokon és nagyjából megegyezik a jelenlegi tüneteimmel. Tehát nem tudhatom, hogy ez most megint jó vagy rossz. Annyi különbség van, hogy sajnos most a vérhígító helye nekem is lilul, pedig mindig olyan büszke voltam magamra, hogy azelőtt nekem egyszersem voltak olyan csúnya foltjaim mint másoknak. Azt gondoltom, hogy biztosan ügyesen adom be és mi van ha nővérnek születtem mondjuk. De most nekem is elég csúnya, az orvos meg is jegyezte a beültetésen, hogy látta a foltokat (pedig akkor még szebb is volt mint most, pár nappal később). Megkérztem tőle, hogy mitől lehet, hogy eddig nem volt, de ebben a körben pedig folyamatosan meglátszódik. Kérdezte, hogy milyen gyógyszereket szedek és kiderült a turpisság, hogy a szteroid(Medrol) tud ilyet okozni. Bár nem tudom, hogy közvetlenül ettől hogyan lehet, de azt érzem, hogy többmindenbe bele szól a szervezetemben. Mióta szedem nagyjából azóta minden nap begörcsölnek a lábaim, fájdalmas és kellemetlen, hogy éjszaka erre riadok föl, vagy napközben ha valamiért leguggolnék egyből bele áll a görcs. Soha életemben nem voltam ez a típus, akinek éjszakai görcs húzta volna a lábát, most tapasztalaom először ezt a kellemetlen érzést. Szóval ha valaki Medrolt szed, próbálja meg időben pótolni a vitaminokat, mert valamibe nagyon belenyúl ez a gyógyszer az biztos.
Gyakran fázik a lábam, vastag zokni mindig van rajtam.
5-6 nappal beültetés után:
Úgy terveztem, hogy csak három, vagy négynaponta írok egy kis összefoglalót, de az elmúlt két nap érzelmileg erősebben hatott rám, ezért inkább kiírom, ami bennem van. Állandóan bambulok és azon kapom magamat, hogy nem hiszek most ebben. Persze mivel már annyi csalódás ért, inkább a kudarc már az én "barátom", emiatt nehéz arra gondolni, hogy most sikerülni fog. Arra gondolok, hogy most éppen mit érzek odabent, jönnek-e a szokásos mensi szerű fájások, amik a sikertelenségre utalhatnak. Mintha azt várnám, hogy igazam legyen, és az élet azzal ne csapjon be, hogy reményt ad, helyette marad a szokásos, de már biztonság érzetét nyújtó kudarc. Ennyi lombik után azt vettem észre, hogy egy jól kivehető mintát írok le mindig ezekben a napokban. Az elején remény, majd jönnek a negatív gondolatok, ezek párosulnak a fizikai érzetekkel, amitől teljesen elszáll a képzelőerőm és mindenféle csúnya játékot játszik velem, aztán csak a letargia.
Fizikálisan egyébként továbbra sincs tünetem, egyelőre nincs mensi szerű görcs, de ilyenkor talán még nem is várható, a lábam már nem annyira fázós, inkább hőhullámok vannak néha. A hangulatom a béka segge alatt, és nagyon fáradt vagyok, de úgy igazán. Állandóan égnek a szemeim és inkább csak aludnék egész nap legszívesebben. A hasam a vérhígítótól még mindig csupa lila, ha el is múlik az egyik folt, hamarosan jön a következő, nincs vége. Remélem a következő napok jobban telnek majd és tudok újra pozitív is lenni.
7-8 nappal beültetés után:
Az elmúlt két nap is szinte eseménytelenül telt. Egyszer érzek feszítő, akár tompa fájást az alhasamban és a derekamban, azután teljesen megszűnik mintha nem is lenne semmi. Ha sokat ülök és nyomás nehezedik a hasamra ez jobban ki szokott jönni, de némi pihenés után elmúlik. Férjem megjegyezte, hogy mostanában sokat alszom viszont, neki most ez tűnt fel. Igaza is van, délutánra és estére teljesen kimerültnek érzem magamat, alig tudok ébren maradni. A 8. napon kétszer is előfordult viszont, hogy feljött a torkomba a gyomorsavam, ami nagyon kellemetlen érzés és szinte a semmiből váratlanult történt meg, bármilyen gyormorpanasz nélkül. Biztosan már csak az idegesség, ami körülveszi a napjaimat. Fázásom elmúlt, de hőhullámaim nincsenek kifejezetten most. Minden ételt bírok, nem undorodom semmitől. Hamarosan elérkezik a kritikus pont ami a 9-10. nap körül szokott lenni, mégpedig a barnázás. Ezeken a napokon lenne mindig esedékes a menstruációm, így ha ezeken a napokon tapasztalok pecsételést akkor az már a menstruációm akarna lenni, amit a gyógyszerek próbálnak visszafogni. Félek tőle, lehet nem várom meg és elébe megyek egy teszteléssel, mielőtt a wc-n érne a meglepetés. Melleim továbbra is érzékenyek, bár nem olyan intenzíven mint az elején.
9-10 nappal a beültetés után
A 10. napom nagyon intenzív volt, de nem a beültetés miatt, hanem mert zajlik ugyan úgy az élet, mint a beültetés előtt, és pont most ilyen izgalmak közepette még egy vizsganap is számításba jött. 1,5 óra gyomorgörcs volt rajtam, kicsit aggódtam is, hogy ez mennyire tesz majd jót a hasamnak, de túl vagyok ezen is. Tüneteim kifejezetten továbbra sincsenek, csak azok amik eddig is voltak. Enyhe mellérzékenység, gyakori éhség erősen korgó hassal, és a feszítő érzés az alhasamban. Ezeken kívül semmi. Nem tudom mire gondoljak, a sikeres beültetésnél a 10. napon már volt enyhe rosszullétem, most ez nincs itt. Talán megint csak a progeszteron csap be a meglévő tünetekkel, ami pedig igazi terhességi tünet lenne az nincs is. Most már nem kell túl sokat várni, hamarosan kiderül, hogy mi a helyzet. Nem akarok tesztelni, gondolkoztam rajta, de végül úgy döntöttem, hogy még hagyom magamat ebben a kis bizonytalanságban inkább, minthogy csalódás érjen, mert még nem vagyok rá felkészülve. Amíg nincs pecsét addig jó nekem így. Hőgörbémet próbálom elemezni, hogy hátha kiolvasható belőle valami pozitív kép, de nem különbözik sokban a sikertelen beültetés hőgörbéjétől. Kicsit megmondom őszintén csalódott is vagyok, mert lombikos csoportban sem találok megnyugvást vagy támaszt, olyan mintha csak a kritikát kapná már az ember egy ideje ezekben a csoportokban. Rá van fogva a másikra, hogy görcsöl rajta, kínozza magát ilyenekkel, miért nem így vagy úgy csinálja a dolgot, mert ők úgy csinálták. Lassan ezek a csoportok sem a támogatásról szólnak, csak arról, hogy hogyan bántsuk meg a másikat, ha máshogy gondolkodik. Szerintem annak akinek már sikerült ki is kellene lépnie a csoportból, mert már nem érintett és megváltozott a gondolkodás módja erről, már nem lát úgy bele, ezáltal az érzelmeket is máshogy kezeli, egyfajta könnyebbséggel.
11 nappal beültetés után
12-13 nappal beültetés után
Csalódott vagyok? Nem. Szomorú vagyok? Nem. Reménykedek? Nem.
Nem tudom leírni, hogy mit érzek, mert nem érzek semmit. Nem is tudom, hogy mit érezhetnék, hiszen azt sem tudom, hogy éppen mi történik. Jelenleg ott tartunk, hogy 12. napon elmentem egy hcg vérvételre, aminek még nem érkezett meg az eredménye, de van sejtésem arról, hogy nem lesz túl fényes. Úgy néz ki, hogy elindult a beágyazódás és a hcg hormon termelés is, de valami miatt megtorpanhatott és onnan nem fejlődött ez tovább. Ami most inkább a fejemben jár kicsit önzőbb dolog, hogy az ezt követő menstruációm mennyire fog fájni. Még páran akik tudnak erről a baráti körömből próbálják bennem tartani a lelket, hogy de jó lesz ez és őszintén én sem érzek semmi negatívat, inkább olyan érzelementességet és közönyt. Már így védem magamat inkább a sorozatos csalódásoktól szerintem. Jobb átlépni a dolgok felett, mint bele süllyedni nem?
FET+12 HCG: 5,9 IU/L
Progeszteron: 87,21 nmol/L
- Kémiai terhesség -
"A kémiai terhesség egy rendkívül korai vetélés, ami akkor történik, amikor a megtermékenyített petesejt beágyazódik, és elkezdi termelni a terhességi (hCG) hormont, így a terhességi teszt pozitív lesz, de az embrió nem fejlődik tovább, és a menstruációhoz hasonló vérzéssel távozik, mielőtt az ultrahang kimutathatná, és gyakran észre sem veszik, csak egy enyhe késés vagy egy halvány pozitív teszt árulkodik róla, általában fejlődési rendellenességek miatt következik be."
A vetélés vagy mestruáció - nem is tudom most akkor minek hívjam - 5 nappal később indult el. Addig folyamatosan csináltam még teszteket, amik egyre csak negatívak lettek, ugyanakkor volt bennem némi aggodalom is, hogy minden rendben van-e. De aztán elindult egy kis pecsételés, ami talán 4 napig is eltartott, majd az 5. napon rendesen is elindult a vérzés. Szerencsére szinte teljesen fájdalommentes volt, ha el is kezdtem valamit érezni nem kockáztattam egyből vettem be egy fájdalomcsillapítót, nehogy erősödjön és már késő legyen. Kifejezetten erős vérzés volt, az első napon folyamatosan elöntött szinte. A további napokban nagyobb darabok is távoztak, aztán valahol az ötödik napon napközben nem volt már szinte semmi, majd estefelé éreztem egy görcsöt és mentem a mosdóba, ahol ismét jött még valamennyi vér és egy nagyobb darab is megint távozott. Ezután már a következő napokban tényleg fokozatosan múlt el minden. Végül összesen 7 napig tartott az egész folyamat. Hogy a lelki része ilyenkor mennyire megterhelő az szerintem mindenkinél egyéni, de engem mindig később szokott fejbe vágni átalában az egész. Most is így volt, napokkal később kezdem bele süppedni egyfajta depresszióba. Alig volt kedvem felkelni az ágyból, egész nap csak aludtam volna, nem akartam kimenni a lakásból sem, és a személyes higiéniát is hát hogy is mondjam.. hanyagoltam. Férjem csinált minden házimunkát, mert képtelen voltam rá egyszerűen. Minden olyan nehéznek tűnt, súlyos teherként tornyosult felettem. Nagyjából két héttel később vagyok most, és talán kezd kicsit jobb lenni a közérzetem is már, ez sosem könnyű. A sikertelenségek sem, és az sem ha veszteség ér, akármilyen korán is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése