Hatodik lombikunk

 

A 6-os szám a számmisztikában a harmónia, a szeretet, a család és a felelősségvállalás szimbóluma. A Vénusz bolygóhoz kapcsolódik, és az otthonteremtés, a szépség, az egyensúly, valamint a gondoskodás energiáit hordozza.

Szóval újra itt, hát igen. Mit is mondhatnék örök optimista vagyok. Mindig van bennem valami kis picike reménysugár ami folyamatosan hajt előre, és csak a célt engedi láttatni velem. Na de milyen áron? Ez a beültetés és az azt megelőző épített ciklus kicsit kacifántosan indult. Ugyanis mikor megkezdtük az épített ciklust, és már nagyjából 10 napja szedhettem a napi 2x3 estrofemet akkor a vizsgálaton megint ott virított a szép kis domináns tüszőm. Az előző beültetésénél is ez volt, viszont ott még pont el lett csípve a sztori, így gyorsasn natív fet-re válthattunk még. De most nem engedte a doktor úr, hogy ezt végig vigyük. Annyira erősnek mondta a cikusaimat, hogy nincs gyógyszer ami megállítsa. A beültetés le lett fújva és abba kellett hagynom a gyógyszereket is. Egy hétre rá viszont visszahívtak, ugyanis kaptam egy kiváltandó injekciót. Kédeztem, hogy ezt hogyan kell beadni, amikor kökzölték, hogy jaj ezt nem nekem kell, mert ez fenékbe fog menni, így jöjjek vissza és a nővérke majd beadja izomba. Na mondom nagyon jó. Ilyen se volt még, most ezt is kipróbálhatom. Egyébként végül jobban izgultam miatta, mint amilyen volt. Szinte semmit sem éreztem, talán a beadás közben egy kis csípő érzés volt, de magát a tűt meg sem éreztem. Ez a szuri a Diphereline nevű GNRH-analógok családjába tartozó gyógyszer, amit egyébként endometriózisnál is akár adhatnak, de most az IVF kezelés során a petefészkek működésének átmeneti felfüggesztésére szolgál. Lehetnek mellékhatásai között erős hőhullám, hangulatingadozás, libidócsökkenés stb. Mivel szinte menopauzás állapotot idéz elő, ezért minden ami ezzel jár itt is elő jöhet a kezelés során. Én szerencsére csak egy injekciót kaptam, de csoportokban olvasva láttam, hogy vannak akik többet is kaptak, valószínűleg ott hosszabb távú kezelés volt a személyre szabott protokollban. Nálam ami előjött az inkább az éjszakai izzadás volt, patakokban folyt rólam a víz éjszakánként, de ezen kívül nem volt más mellékhatása szerencsére. 
Ezután a szuri után már csak meg kellett várni a menstruációmat. Természetesen késett valamennyit, számítottam is rá. Talán 5 napos csúszásban voltam, de végül megjött és küldhettem a szokásos sms-t.

Kezdtük is a már jól ismert kombóval építeni a ciklusomat most a második naptól már. Napi 1 clexane, 1 ASA protect, felépítve 2x3 estrofem és a már szokásos 8mg medrol. A következő ultrahangon minden rendben volt, szép vastag méhnyálkahártyát produkáltam, így az orvos egy nappal korábbra írta be a progeszteron megkezdését. Előtte egy gyors progeszteron vérvétellel ellenőrzitük, hogy nincs-e saját termelődés, de ezen is zöld utat kaptam. A beültetés 5 nappal később történt meg. Aznap nyugodt voltam, nem éreztem feszültséget vagy idegességet. Sőt elég lazán vettem azt a napot, mert úgy is tudtam mi fog történni, hova kell menni és mit kell csinálni. Sokszor az ad egyfajta stresszes állapotot, ha nem tudod mi fog történni veled, mit fogsz érezni, fog-e bármi fájdalmat okozni. De mivel már rutinos vagyok, nincs nagyon meglepetés a számomra. Szóval szépen kényelmesen megérkeztünk a klinikához, én kiszálltam a kocsiból majd besétáltam. Becsekkoltam és rá pár percre felkísértek bennünket(beültiseket) abba a részlegbe ami az emeleten lett kialakítva a beültetésesek számára. Körben masszázs fotelek helyezkedtek el, ahova helyet lehet foglalni és átöltözni hálóingbe, papucsba. A táskáinkat betettük a szekrényekbe és mindenki elfoglalta a maga helyét, majd vártuk az orvosunkat. Pont úgy jött ki a sorrend, hogy én kezdtem elsőként. Legalább így hamar túl leszek rajta és elsőként indulhatok haza is. Bementem, felfeküdtem az ágyra és már indult is a buli. Most is nehezen találták meg a méhemet az ultrahangon, de végül sikerült bemérni a helyzetét. Megint megkaptam, hogy nincs teli a hólyagom, de hát pedig én ittam. Hiába iszom, ha lassú az anyagcserém vagy a kiválasztódás és emiatt lassabban is telik meg a hólyagom. Meg ilyenkor arra is gondolok, hogy hátrahajló méhvel amúgy is nem mindegy, hogy teli van-e? Na de a lényeg, hogy pár pillanat után minden a helyén és érkeztett az embriológus a katéterrel. Végig követve a monitoron láthattam a kis fehér pöttyöt a méhemben, ahogy ott virít minden reményünk. Ja igen, ketten vannak. :D 

1-5 nappal a beültetés után

Az első napok annyira vegyesen teltek, hogy olyan mintha a két hét történései pár napba szorultak volna bele. Mindent éreztem és közben a semmit is. Ez igaz a lelki és fizikális oldalra is. A bizakodásom kitart, de amikor érzek esetleg egy kis derékfájást, vagy itt-ott szúrásokat akkor egyől átcsap negatív gondolatokba, és arra tudok csak konkcentrálni, hogy mi történhet éppen. A beültetés utáni első napon már szinte egyből éreztem erős húzódó érzést a petefészkeim környékén, aztán pár napig semmit. Majd a negyedik napon délutántól kezdődően egészen estig közepesen erős - de gyógyszert nem igénylő - derékfájást tapasztaltam. Ezen a ponton arra is gondoltam, hogy jó akkor ennyi volt, mivel átalában akkor szoktam inkább alhasi fájást érezni, amikor sikertelen volt a beültetés. Amikor viszont a nagy semmit, akkor azok bizonyultak sikeresenk. Viszont ahogy vissza olvastam a korábbi írásaimat, azért a sikeresnél is voltak különböző érzetek, tehát most már ki tudom jelenteni, hogy egyáltalán nem tudom mi történhet odabent. Az ötödik napon viszont többször éreztem a méhemben egyfajta hidegséget, amit menstruáció előtt szoktam egy normál ciklusomban is. A melleim ebben a körben egy percig sem voltak érzékenyek, még akkor sem amikor már beültetés előttről kezdtem a progeszteront használni. Szerintem ez most azért más, mert az előző ciklusban a Diphereline annyira leállította a hormonjaimat, hogy még mindig kihatással lehet a jelenlegi hormonháztartásomra. De ez csak feltételezés, nics alátámasztva semmi ebből. Annyira szeretnék bízni abban, hogy most sikerül, hogy ha ketten vannak ott legalább az egyik meg is tapad. Végtelenül csalódott lennék ha ez a sokadik is úgy zárul mint a korábbiak, negatív teszttel. 

6 nappal beültetés után

Nem akartam csak pár naponként írni egy kis összefoglalót, de ezt a napot most kiemelem a sorból, mert lelkileg egyre nehezebb a várakozás és nem bírok magammal. A "tüneteim" továbbra is hasonlóak, nagyon megtévesztőek mindkét irányba, ezért tényleg nem tudom, hogy mit higgyek most már. Egyrészről van derékfájásom, alhasi szurkálódás, petefészkek körüli feszülés, ami előzőekben inkább a sikertelenség jelének bizonyult. De aztán ha belegondolok napközben meg nem is érzek semmit, ami visont jót szokott jelenti. A melleim továbbra is érzéketlenek, viszont mintha napközben néha-néha beleszúrt volna valami érzékenység mégis. Reggel picit rosszul voltam, de nem tudom, hogy a gyógyszerektől-e vagy már valami mástól. Este is volt rosszulétem egy sajtosrudat ettem kevés áfonyás lekvárral és rá nem sokra éreztem a torkomban, hogy ez az émelyítő íz nem múlik és felkavarja a gyomromat. Csak öklendeztem szerencsére tőle, de ezt sem tudom hova tenni most. Túl sokat gondolok erre és nehéz terelni a figyelmemet is, pedig már féltávnál járunk. Hihetetlen, hogy egyszerre milyen lassan és mégis gyorsan telnek ezek a napok. Lehet, hogy jobban értékelnünk kellene, és nem a tüneteket keresgélve élnünk ezeken a napokon. 

7-9 nappal beültetés után

Na végül csak elment ez a pár napocska is, haladunk előre az időben. Az első napok annyira lassúak voltak, most viszont olyan mintha egyre jobban érezném a végét és még nem akarom, hogy vége legyen ennek az időszaknak. Mert az azt jelentené, hogy szembe kell néznünk az eredménnyel és nem tudom, hogy készen állok-e rá. Még a 7-8 napon is talán volt valamicske rosszullét félém, ami nem az volt, csak a gyomrom néha furcsán kavargott, de a 9. napon viszont nem volt semmi. Cicifájás terén maradt az a nagyon haloványka érzékenység amit egyszer érzek ha nagyon megnyomkodom magamat, aztán amúgy meg semmit nem érzek igazából. Az alhasi és derékfájdalmak szinte teljesen megszűntek szerintem, nagyon minimális az amit érzek még, inkább csak akkor ha sokat állok. Reggelente a petefészkeim környékén érzek húzódó vagy feszítő érzést, de ez is napközben elmúlik. Annyi beültetésen vagyok már túl, de még mindig nem tudom megmondani, hogy ez most egy sikeres kör lesz -e vagy sem, mert tényleg mindent lehet érezni és közben semmit is. Minden lehet jó, de akár rossz előjel is. Ezért nem szabad keresgélnünk magunkon a tüneteket, mert  teljesen meg tudnak téveszteni, semmi sem biztos ebben a két hétben. 

10 nappal beültetés után

Mai napra csak egy kis széljegyzetet hagyok, mert ki tudja minek van jelentősége. Reggel picit visszább esett az alaphőm. De nem ijedtem meg, mert rosszul is aludtam nagyon, szinte semmit és belefér szerintem egy pici ingadozás, ahogy a hormonok is ingadozhatnak. Tegnap nagyon nem, de ma megint éreztem talán egy kis rosszullétet, vannak folyamatosan hőhullámok, de minden más viszonylag csenges. A melleim viszont ma egy fokkal érzékenyebbek szerintem, bár csak estefelé vettem észre. Alhasamban a szokásos feszülő érzés, ülés közben a derekam is fájdogál. Már túl vagyok a kilencedik kritikus napon, amikor sikertelen beültetéseknél mindig kezdene megjönni, szerencsére még semmi jele ennek, és bízom benne nagyon, hogy ez így is marad. Lehet hülyeség, de kimondom amit érzek,  valamiért úgy érzem, hogy mindketten itt vannak. De ilyenkor bekapcsol a fejemben az is, hogy ne verjem át magam és ne ringassam magam hiú reményekbe. Az a baj, hogy már túl sokszor csalódtam és emiatt meg sem engedem magamnak az álmodozást vagy azt, hogy egy lehetséges jövőképet képzeljek el magam elé, hogy mi lenne ha sikerülne. Pedig az álom nem kér enni, sőt.. ez tartja elvileg bennünk a lelket, de mégis úgy viszonyulunk hozzá, mintha félnünk kellene tőle és inkább jobb nem is említeni, csak pozitívan csalódni később. Akinek esetleg érdekes lehet bevágom ide a hőgörbém képét, hogy jelenleg hogyan állunk. (alul a "T" az embrió transzfer napja)

11 nappal beültetés után

A mai napon nem történt semmi különleges, kivéve, hogy a tegnapi naphoz képest ma reggelre ismét visszakúszott az alaphőm a korábbi tartományba, 36.81°C -ra. Már picit kezdtem aggódni, hogy minimálisan ugyan, de lefelé ívelt, viszont most újra fent van. A sok progeszteron és ösztrogén is fenntartja, de az ingadozást is ezeknek köszönhetem valószínűleg. Emiatt is nehéz a hőgörbére hagyatkozni gyógyszeres ciklus alatt, de mivel egyébként is így követem már régóta, ezért most sem hagyom el a már megszokott rutinomat. Lássuk mi lesz belőle.

12 nappal beültetés után

Ma sem történt semmi, se hányinger vagy rosszullét, se deréktáji fájdalom, ezek teljesen eltűntek az elmúlt pár napban, minden csendes. A melleim továbbra is extrán érzékenyek viszont, ez megmaradt és határozottan érzem már, nem olyan haloványan mint az elején. A hőgörbém így áll jelenleg. A tegnapi 36.81°C-ról még picit feljebb ment 36.85°C-re. 

 13 nappal beültetés után

Utolsó nap. El sem hiszem, hogy ismét megcsináltam és ráadásul ki tudtam várni, hogy ne teszteljek előbb. Ez persze azon is múlott, hogy nem akart előbb megjönni a menstruációm sem, nem barnáztam és nem volt konkrét okom arra, hogy teszteljek. Mai nap is tünetmentesen telt el, a melleim érzékenységét leszámítva, valamint, hogy az előző esti Clexane helye úgy belilult, hogy csak pislogtam mikor másnap megláttam. Bár éreztem is, hogy fájt a szúrás és talán eret találtam el, sajnos ez előfordulhat, most majd figyelek, hogy máshova adjam a ma estit. Azt érzem, amit sokszor szoktam, hogy nem akarom tudni még mindig, hogy mi az eredmény, hogy ennél közelebb úgy sem leszek a terhességhez és addig is ki tudom élvezni legalább a tudatát ebben a 14 napban. Nekünk csak ennyi adatik meg. Sokat nézegetek tiktokon és lombikos csoportokban tesztekről képeket és videókat, olyan jól esik látni, amikor a teszten végigfut a csík és felfedi magát az eredmény. Lehet csak én vagyok ennyire elvetemült, hogy magamat csapom be ezáltal mintha a sajátomat látnám, de mi van ha ezzel be tudom manifesztálni magamnak a látványát, hogy egyszer én is látok még pozitív tesztet. És számomra jól esik ilyen videókat és képeket nézni, sosem szomorított el, inkább erőt adott. 
Tünetekre visszatérve, kezdem magam tűpárnának érezni lassan, teljesen fel van puffadva a hasam és már mérlegre sem merek állni. A medrol nagyon kikészít, borzasztó víz visszatartást és hízást okoz, az arcom is felvette ezt a tipikus "holdvilág" arcot, egyszóval ki van kerekedve. Férjem szerint lehet, hogy már a babák miatt készül a testem, aranyos, hogy erre gondol, jó látni, hogy bízik benne ő is nagyon. :) 

Holnap nagy nap!

14 nappal beültetés után

Elég rosszul aludtam az éjszaka, alig bírtam lecsukni a szememet, csak a gondolatok futkorásztak a fejemben és próbáltam nem ezen kattogni, de persze nem sikerült. Nagy nehezen valahogy átaludtam az éjszaka nagyobb részét, de korán talán 6-fél7 fele már fent is voltam. Nem tudtam már visszaaludni az ébredés után, csak forgolódtam, éhes voltam, pisilnem kellett, és melegem is volt. Fogtam magamat és lementem a nappaliba, hogy egyedül szenvedjek a férjem pedig had aludhasson. Nem akartam azért felkelteni, mert én már fent vagyok. Nagyjából fél 8 körül ő is felébred és lejött hozzám. Mondtam neki, hogy akkor megyek pisilek és teszteljünk. Nagyon féltem.. féltem az újabb csalódástól, hogy mi lesz, és hogyan fogom kezelni ezt fejben majd. Szóval elővettem a kis pohárkámat, amit minidig használok erre a célra, pisiltem, majd bontottam a tesztet. 15 másodpercig kell mártani, amíg nagyjából kezdi megszívni magát. Úgy szoktuk, hogy visszateszem a tasakba a tesztet és együtt húzzuk ki 3 perc leteltével. Na itt most erre esélyem sem volt, mert ahogy mártottam a tesztet és láttam, hogy szívja magába a nedvességet már akkor látszódott a csík. Le se tettem a kezemből annyira hamar és egyértelműen látszódott rajta. Gyorsan felpattantam, majd kézmosás és minden nélkül szaladtam le a teszttel a kezemben. Mondom neki, hogy hát eltenni sem tudtam a tasakba annyira hamar ott volt rajta a csík és persze jöttek a könnyek, az örömkönnyek és csak szorosan öleltük egymást hosszú ideig. Férjem úgy beszélt, mintha ő ezt már előre tudta volna, ő most annyira bízott benne, hogy mintha nem is lett volna neki meglepetés ez. Már tegnap is és ma is úgy mondta a pocakomra, hogy már ott van(nak) a babák úgy is.