Azoospermia - hogyan tovább?

 

2023. november 17-én eljött végre annak is az ideje, hogy újból konzíliumot üljük az andrológus specialistánkkal. Vittük a korábban kért vizsgálati eredményeket, a legutolsó beszélgetés alapján pedig nagy reményeket fűztünk a "diagnózisához".  Mindent alaposan átnézett, és mondott valami jót, az egyetlen jót. Még évekkel ezelőtt a tesztoszteron értéke férjemnek nagyon alacsony volt 6,8 nmol/L, addig a friss lelet szerint ez az érték a doktor úr elmondása szerint teljesen rendben van, már 11,8 nmol/L. Ez részben jó hír, részben pedig elszomorító, hiszen úgy volt , hogy erre tudnának gyógyszeres kezelést javasolni és így jó esélyekkel indulhattunk volna az mTESE műtétnek neki. De ebben a helyzetben már nem szükséges a kezelés, és a spermium termelődés sem ezen a hormon értéken csúszott el nálunk valószínűleg. Következett egy másik fontos hormon érték, az Inhibin B. "Az InhibinB a fehérjehormonok családjába tartozik. Férfiaknál a herék Sertoli -sejtjei termelik. Feladata a FSH-termelés szabályozása (negatív visszacsatolás útján). Azospermiás (nem megfelelő spermiumszám) esetekben jól előrejelzi a meddőségi beavatkozás eredményességét." Ez az érték nálunk az alsó értékhatár alatt volt jóval megtalálható sajnos 19,9 pg/mL. Ez sajnos nem jelent jót, úgy tűnik, hogy nagyon kevés az esély arra, hogy műtéttel is találnak életképes spermiumot. Ez az érték szinte olyan, mint nőknél az AMH. Ha túl alacsony akkor a petefészkek nem adnak több tüszőt így petesejtet sem már. 

Doktor úr szeme viszont megakadt valamin. Nekünk az szerepel a leletünkön, vagyis férjem leletén , hogy nem izoláltak spermiumot , tehát nem találtak semmit a műtét során, így kaptuk a javaslatot miszerint csak donor megtermékenyítés vagy örökbefogadás jöhet szóba. Ugyanakkor másrészről megkaptuk a műtét utáni szövettani vizsgálat eredményét (ahol a korábban leírt Bergmann-Kliesch skálába sorolták az eredményét), amelyben doktor úr szerint feketén-fehéren le van írva, hogy 7 tubulusban (herecsatornák amelyekben a spermiumok találhatóak) spermiumot írtak le. Úgy látja az orvos, hogy valamelyik írás téves lehet. Vagy férjemnek állították tévesen, hogy nem volt spermium a bioptátumban, vagy a szövettani intézet vétett hibát, de a kettő kizárja egymást. Ettől eltekintve az orvos 10-15% esélyt adott arra, hogy microTESE eljárással spermiumot találna azon a ponton, ahol elvileg korábban már találtak a műtét alkalmával. 

Jelenleg nagy döntés előtt állunk. Így is vállaljuk-e az újabb műtétet, hogy alig van esélyünk vagy maradunk így és folytatjuk tovább a donorunkkal. Ezt a döntést teljes egészében férjemre bíztam, hiszen ő vetné alá magát egy újabb feltárásnak és annak a kockázatának, hogy nincs sok remény az eredményességre. Csak azt kértem tőle, hogy ne azonnal döntsön, hanem jól gondolja át, mert ez nem egy olyan döntés amire azonnal rá lehet vágni a választ véleményem szerint, hanem olyan döntés ami akár meg is változtathatja az életünket ha pozitív kimenetele lenne, ezért kértem, hogy hagyjon magának időt. Időt gondolkodni és időt feldolgozni a hallottakat is. Én addig sem kérdezek rá nála, hagyom, hogy a saját tempójában amikor az ő lelkének jól esik végül meghozza a döntését a saját testéről és a mi életünkről.