Azoospermia II. rész

 

Elérkeztünk az azoospermia történetünk második részéhez. Azt tudni kell rólam, hogy az én szótáramban olyan szó, hogy "felad" nem létezik. Bármennyire is elengedtük a természetes úton történő teherbeesés gondolatát, ettől függetlenül bennem ugyan úgy minden egyes hónapban ott volt annak a gondolata, hogy mi van, ha most csoda történik. Hallani történeteket erről, én is beszéltem már olyan párral, akiknek valahogyan mégis sikerült, számukra is nagy meglepetést okozva. Persze pont nem mi vagyunk az a pár, akivel csoda történik már évek óta. Természetesen miért pont mi lennénk olyan szerencsések..gondoltam magamban. De akkor is a remény mindig is itt élt bennem. És nem csak a remény, hanem az is folyamatosan itt motoszkált a fejemben, hogy mi van, ha nem tettek meg korábban mindent értünk, mi van ha még is van talán egy utolsó esélyünk, egy másfajta eljárás vagy kezelés, vagy van valami amit nem vettek észre. Sosem tudtam igazán elfogadni, hogy tényleges diagnózis nélkül könyveltek el minket. Hiszen azon kívül, hogy azoospermia van és "magának nem lehet gyermeke és kész" nem kaptunk semmi magyarázatot erre az állapotra. Nem tudtam elképzelni, hogy ha minden értékünk rendben volt, minden vizsgálat negatív eredményt hozott, akkor hol lehet a baj. Én ilyen típus vagyok, szeretek addig menni és addig kutakodni, amíg nem találok valami hajszálvékony kapaszkodót, egy olyan utat, amelyet még nem jártunk be. Felismertem, hogy hiába keresem a megoldást szinte csak angol nyelvű oldalakon találni publikációt vagy tanulmányt, itt az országunkban igen kevés az erről szóló cikk vagy bármilyen írás. Mindenhol ugyan azt a szöveget olvasni mintha csak ennyi lenne az össz tananyag a betegségről. Ekkor kezdtem el kattogni azon, hogy talán a mi orvosunk is csupán ennyi ismerettel rendelkezik erről az állapotról, ezért valószínűleg -  a legjobb tudása szerint - csak ezt tudta tenni értünk, viszont biztosan van más lehetőségünk is. 

Már korábban hallottam egy specialistáról, aki kifejezetten ezzel a területtel foglalkozik és ő az Atyaúristen ebben a szakmában, ezért finom adagolás után rávettem férjemet, hogy menjünk el hozzá, legalább hallgassuk meg mit mond. Sajnos az előző orvos annyira meggyőző volt számára, mikor a szemébe mondta az eredményt, hogy teljes egészében hitt benne, és elfogadta a szakvéleményét, így nehéz volt számára feltépni a régi sebeket és újból orvoshoz menni. Már letettünk róla, én pedig most feltéptem a sebeit, és újból ki akarom tenni annak, hogy megint a szemébe mondják "magának nem lehet". Mindezek ellenére beleegyezett, és 2023.05.16-án megtörtént az első konzultációnk az orvossal. (Az időpontot még januárban kértem.) Jól látjátok, pont az endometriózis műtétem előtt mentünk. 

A beszélgetésen minden korábbi leletet átnéztünk együtt, kikérdeztek mindkettőnket, majd doktor úr kis csodálkozással rákérdezett, hogy és hol a többi vizsgálat? Széttettük a két kezünket, hogy csak ennyink van. Jelezte, hogy a korábbi hormon labor, amit végeztek, eléggé hiányos, hiszen látszik rajta, hogy valami nem jó a tesztoszteron értékkel. Mi ekkor csak néztünk, rá, hogy hogyan érti ezt, hiszen nekünk korábban egy szóval sem említették, hogy ezzel gond lenne. (Nincs is megcsillagozva.) Közölte, hogy alacsony az érték, és valószínűleg ez okozza a termelődési problémát. Hát engem ott elöntött egyszerre a düh, a boldogság és a tenni akarás. Azonnal kiírtak további részletes hormonvizsgálatot, ugyanis arról volt már szó itt, hogy ha ezzel van a gond van rá a doktor úr elmondása alapján gyógyszeres terápia. Mondom miiiii????? Ennyi?? Ennyi lenne a megoldás? Hát gondoltam magamban bassza meg a korábbi orvos, hogy egy ilyen egyszerű dolgot nem vett észre. Ekkor jött a következő sokk, hogy a genetikai vizsgálatok sem voltak teljes körűen ellenőrizve, ott is hiányosságot vélt fölfedezni. Csak az Y-kromoszómákat vizsgálták nálunk, hogy ott minden rendben van-e. az tökéletes is lett, azonban az orvos most kért pluszban citogenetikai vizsgálatot kiegészítő hormonvizsgálattal. Nem tudtam pontosan, hogy mi a különbség, de annyit mondott, hogy ha a genetika rendben van, akkor a tesztoszteronnal tudunk foglalkozni a fent említett gyógyszeres kezeléssel és ezzel együtt elvégezhető egy úgynevezett MTESE műtét. "Mikro tese módszer a legmegbízhatóbb biopsziás módszer, amely az elmúlt években minden más technikát felváltott. A módszert az teszi különlegessé, hogy a biopsziás eljárást speciálisan kialakított mikroszkóp alatt végzik. Ez lehetővé teszi a lehetséges spermiumtermelő központok sokkal jobb kimutatását."

 

Amíg a "sima" TESE műtétnél csak épphogy kicsippentenek egy szövetdarabot a herékből random helyekről, addig az MTESE azt jelenti, hogy keresztben feltárják a herét és speciális mikroszkóp alatt ott helyben vizsgálják a tubulusokat (herecsatornák, amelyekben a spermiumok találhatóak). Ezután csak és kizárólag arról a pontról vesznek szövetmintát ahol biztosan találtak spermiumot. Ez a módszer természetesen invazívabb mint a korábbi, de jóval hatásosabb és eredményesebb is. 

Azt tudnotok kell, hogy a korábbi biopszia alkalmával kaptunk egy szövettani eredményt. Itt egy bizonyos Bergmann-Kliesch skálában mérik a minták minőségét. "A Bergmann-Kliesch pontszám összehasonlítja a megnyúlt késői spermatidákat és spermiumokat tartalmazó tubulusok számát a mintán lévő tubulusok teljes számával, és 0-10 pontot ad a számított százalékok szerint." 

Ezen a skálán a mi pontszámaink az alábbiak voltak:

Jobb here alsó-felső pólus valamint a bal here alsó pólus Bergmann-Kliesch score: 0

Bal here felső pólus Bergmann-Kliesch score: 1

Minket korábban ezzel elkönyveltek, de most doktor úr csodálkozott, hogy nem történt fagyasztás abból az 1-es értékből, hiszen ezt azt jelenti, hogy ott találtak spermiumot. Mi ismét csak csodálkozni tudtunk, hogy fogalmunk sincs miért nem történt. 

Visszatérve a MTESE műtétre az orvosunk úgy gondolta, hogy a gyógyszeres kezelés után, ami reményeink szerint javít valamelyest a termelődésen a műtét alkalmával abból az egy helyből venne csak mintát ahol a skála szerint 1-es értékünk keletkezett. Úgy mondta, hogy 50% az esély, hogy azon az egy ponton talál élő spermiumot. Szerinte az sem probléma, ha nem mozgó hiszen  a lombik eljáráshoz nem is szükséges mozgónak lennie, de azt viszont nem tudja garantálni, hogy élőt vagy egészségeset talál-e . Ez majd a biológusok feladata lesz a továbbiakban, hogy felmérjék a minőséget. Ezzel a beszélgetéssel a hátunk mögött távoztunk a konzultációról. Bennem egyszerre megannyi érzés és gondolat dolgozott, borzasztóan el voltam keseredve, hogy miért vártunk ezzel ennyi évet, közben örömöt is éreztem, hogy egyrészt igazam volt, másrészt van még lehetőség, bármennyire is kicsi az. 

Jelenleg ott tartunk, hogy elkészült az összes vizsgálat amit kértek, hormonok, genetika(ami egyébként tökéletes lett), és egy here uh vizsgálat. Így ezekkel  a kezünkben a következő konzultációnkra 2023.11.17-én kerül sor. Itt újból leülünk megbeszélni a doktor úrral, hogy ezek után pontosan mi a teendőnk és eldönthetjük, hogy meg szeretnénk-e újból próbálni ezt az utat. 

Soha ne adjátok fel! Én hiszem, hogy mindig van egy olyan út, amin még korábban nem jártunk. És bármi is lesz a végén, tudni fogom, hogy én tényleg mindent megtettem a cél és siker érdekében. 

Ennek ellenére 2023.08.30-án elindultunk az első donoros lombikunkon, mert már március óta csak arra várt az intézetben, hogy felhasználásra kerüljön végre. 💗