Endometriózis történetem

 A három sikertelen inszemináció után úgy éreztem, hogy valami nincs rendben, ezért elmentem egy neves endokrinológushoz kivizsgálásra. Valamiért olyan orvost szerettem volna választani aki nem csak nőgyógyász és meddőségi szakember is hanem komplexen érti és látja az endokrin rendszert, valamint képes felismerni az endometriózist. Korábban voltak tüneteim, amikkel olyan hosszú ideje éltem együtt, hogy igazából fel sem tűnt már az, hogy mennyire rontják az életminőségemet is. Amúgy is szemezgettem már ezzel az endometriózis nevű számomra ismeretlen betegséggel. Igazából fogalmam sem volt korábban, hogy pontosan mit takar ez az elnevezés, de minél jobban benne voltam a vizsgálatokban és a sorra kiderülő betegségekben, hogy valahogyan többször is szembe jött velem ez a betegség is. Még nézegettem is, hogy mik a jellemzőbb tünetei, fel voltak sorolva pontokba és több is meg volt közülük, de akkor sem gondoltam volna, hogy jobban kellene velük foglalkoznom, mert mégsem volt meg az összes tünet. Aztán mikor eljutottam ehhez az orvoshoz (doktornőhöz), nagyjából 1 percen belül már mondta is a diagnózist...endometriózisa van. "Az endometriózis egy nőgyógyászati kórkép, melyben a normálisan csak a méh belső felszínén jelen lévő nyálkahártya a méh üregén kívül is megtalálható. Leggyakrabban a hashártyát érinti, ami belülről béleli a hasüreget és beborítja a kismedencei szerveket." Tudjátok, az előző bejegyzésekben írtam, hogy az egyik oldali petevezetőm el van záródva és ez sajnos emiatt az endometriózis miatt van így. Kiderült, hogy a bal petefészek és petevezető hozzá van nőve a méhemhez, ezért nem átjárható az az oldal. Valamint a méhtest mögött is láttak egy csomót/összenövést/hegesedést. Kicsit sokként ért a hír, viszont mikor kijöttem a rendelőből őszintén szólva egyfajta  megkönnyebbülést éreztem a szomorúság mellett. Végre meg van az a valami, ami eddig az akadályozó tényező volt és most, hogy ezt már tudjuk talán több esélyünk is lesz a babánkért való küzdelemben. 

Következő meddőségi konzultációmon, ami egyben az első lombikos nyitókonzultáció is volt, letettem az asztalra a diagnózist igazoló papíromat és nem fogjátok elhinni, hogy mit mondott az orvosom. Megpróbálom idézni, de nem teljesen biztos, hogy pontosan ezeket a szavakat használta: "Tudtuk, hogy ez endometriózis, de nem szoktunk feleslegesen részmisztgetni..." Gondoltam magamban, hogy köszi.. ez egy eléggé fontos tényező és komoly betegség szerintem ahhoz, hogy az orvos ezt közölje az emberrel. Konkrétan kötelessége! Két felvetésem van. Az egyik, hogy nem látta, mert nem ennek a területnek a specialistája. A másik, hogy látta, de úgy gondolta nem befolyásoló tényező így nem szólt. Bár én inkább az elsőt gondolnám relevánsabb válasznak erre az egész helyzetre. 

2023.03.10-ére esett ez a konzultációnk, amikor is minden betegség ellenére elkezdhettük a vizsgálatokat, hogy minden készen álljon a lombikunkra. Ennek alkalmával az első lépés egy sima uh-s vizsgálat volt, amin hirtelen már az orvosom is látta az endometriózist olyan szinten, hogy végre ő is le tudja írni az ambuláns lapomra ennyi év után. Na nem is ez a fontos hanem az, hogy ezen a vizsgálaton találtak egy 47 mm-s átmérőjű endometriómát más néven csokoládécisztát. "Amennyiben az endometriózis a petefészekben alakul ki, és egy endometriotikus cisztát, ún. csokoládé cisztát hoz létre, akkor endometriómáról, csokoládécisztáról beszélünk. A csokoládéciszta az olvadt csokoládéra emlékeztető bennéket tartalmaz. Ultrahang vizsgálattal könnyen diagnosztizáljuk a csokoládécisztát."

 Ezen a képen láthatjátok az én csokoládécisztámat. A felső képen a jobb oldali petefészkemben egy normál tüszőt láthattok, 23 mm átmérőjű tiszta folyadékkal telt. Alatt a bal oldali petefészkemben látható ez az óriási ciszta, amin látható, hogy mennyire zavaros a belseje az uh képen a másikhoz viszonyítva. Az endometriózisos ciszta tulajdonsága, hogy nem tud felszívódni csak folyamatosan nő minden egyes ciklussal.  A ciszta ellenére továbbengedtek minket, de azt javasolták, hogy minél előbb kerüljön sor a leszívásra és beültetésre különben eléri a ciszta azt a méretet, amikor már nem tudják engedélyezni a lombikeljárást és sajnos műtétre kell sort keríteni. (Csak így tudják eltávolítani az ilyen típusú cisztákat.) Én rettenetesen meg voltam ijedve, el nem tudtam képzelni, hogy engem megműtsenek, mert még csak kórházat se láttam soha közelről nemhogy befeküdjek bármilyen beavatkozásra.. Az orvosom a minél gyorsabb haladás érdekében nem kért szinte semmilyen vizsgálatot tőlem, kivéve a  ciklus második felei hormonokat és az alap nőgyógyászati szűrővizsgálatokat. Persze az egyik pont most ebben a kérdéses időszakban 5 hét volt mire megérkezett(természetesen elkésve ezzel). Addig is próbálták fogamzásgátlóval tartani a ciklusomat, hogy ezzel is segítsék a ciszta "felpuhulását" ami így visszanézve tök hülyeség volt, másrészt, hogy addig se növekedjen tovább. Nem sikerült mit ne mondjak.. tovább nőtt.

A következő vizsgálaton már nem 47 mm, hanem 67 mm-re nőtt. A két vizsgálat között nagyjából 2 hét telt el. Ekkor sajnos leállítottak mindent. Teljesen összeomlottam, hogy végre mikor eljutottunk hosszú idő és sok csalódás után erre a pontra megint jött az elgáncsolás érzése. Vissza a sor végére megint. Sőt annál is hátrébb. Egy műtét választott el attól, hogy folytathassuk, így kénytelen voltam túlesni ezen a megpróbáltatáson is. 2 nap múlva már egy specialistánál voltam. Azért ilyen rövid időn belül, mert mielőtt mentem volna a lombik konzultációra már éreztem, hogy ebből nem lesz semmi, addigra ugyanis iszonyatos fájdalmaim voltak, ezért már korábban lefoglaltam az időpontot. Nem aludtam se éjjel, se nappal, csak ülve ringatóztam sírva a fájdalomtól és imádkoztam, hogy legyen vége. A ciszta úgy feszített belülről, hogy ezt az érzést leírni sem lehet. Megmozdulni sem engedett, folyamatos égető feszítő érzés elöl és a derekamban, lesugárzó fájdalommal együtt a lábakba. 2 óránként szedtem a Cataflamokat de semmi hatásuk nem volt. Fájdalomcsillapítókon éltem ebben az időszakban. A specialistához férjemmel együtt mentünk, végre ő is bejöhetett velem aminek azért is örültem, mert sokszor elfelejtek dolgokat amiket mondanak nekem izgalmamban, ezért jó ha van velem valaki. Mikor megérkeztünk és behívtak először egy beszélgetés történt, hogy kik vagyunk, miért vagyunk itt és mik a további céljaink. Doktor úr nem hitt a diagnózisomnak, láttam rajta és szóvá is tette, hogy ki az aki csak úgy ide küld engem egy specialistához, hogy műteni kell. Ha nem a saját szemével látja nem hisz az embernek. Ez részben bosszantó, részben érthető tényállás felőle. A vizsgálaton már egyedül voltam, addig férjem kint ült a váróteremben. Az ultrahangon megállapították, hogy a 67 mm-s ciszta már 78 mm-s átmérőre növekedett időközben (2 nap alatt ugyebár). De mivel doktor úr specialista azt is látta, hogy nem csak a bal oldali petefészkem de a jobb oldali is hozzá van nőve a méhemhez. És ha ez még nem lenne elég a két petefészek a méhem mögött mivel összeért ezért ők is össze voltak mögötte nőve egymással. De csak hogy még pikantériája is legyen a dolognak ez így egyben a végbél szakaszhoz is hozzá volt hegesedve egy nagyobb területen. Szóval innen a fájdalmak, minden mindennel össze volt nőve. A vizsgálat nagyon alapos volt talán 15-20 percet is igénybe vett, de tényleg mindenhogyan és mindenhol megtapogattak, minden csomót megtaláltak amit csak lehetett. A végén fölöltözés után férjem is vissza jöhetett végre, majd leültünk az asztalhoz, és férjem is végig hallgatta, hogy mekkora baj van. Egyértelmű műtétet javasoltak, ráadásul minél előbbit a hatalmas ciszta miatt. Ha kiszakad belsővérzést okoz és sürgősségi műtétet igényel.

Ezzel a fantasztikus tudattal 2023.05.25-re került kiírásra a műtétem napja.

Mik voltak az én endometriózisos tüneteim?

állandó puffadás
erős menstruációs fájdalom
menstruáció alatti fájdalmas széklet -és vizeletürítés 
fájdalmas együttlétek
menstruáció alatti rosszullétek (hányás, szédülés, ájulásérzet)
menstruáció előtti napokban kezdődő barnázás
rövid ciklusok 
ciklustól független medence -és deréktáji fájdalmak
rövid és kevés menstruációs vérzés

 

Ezek a tünetek így visszatekintve régóta velem voltak, de már annyira együtt tudtam velük élni, hogy észre sem vettem mekkora a baj. Soha meg sem fordult a fejemben, hogy orvoshoz kellene mennem, mert nem is érzékeltem, hogy ez így mennyire nem normális. Nagyjából 10 évet éltem ezekkel a tünetekkel együtt, amik a műtétem után teljesen megszűntek és akkor jöttem rá, hogy miben éltem ezidáig. 

 

Műtét típusa: Laparoszkópia

"A laparoszkópia az endoszkópos beavatkozások azon típusa, amely a hasüreg valamint a medenceüreg diagnózisát és operációját teszi lehetővé a has felnyitása nélkül. Diagnosztikai célból bizonytalan eredetű panaszok és nőgyógyászati leletek, ismeretlen hátterű alhasi fájdalmak, meddőség okainak kiderítésére, méhen kívüli terhesség gyanúja, illetve egyéb nőgyógyászati megbetegedések, elváltozások esetén alkalmazzuk a laparoszkópiát.

Gyógyítható segítségével a mióma és a helyzeti rendellenességek, a petevezetékek és petefészkek egyes betegségei, az egyre gyakrabban észlelt és komoly alhasi panaszokat, ill. meddőséget okozó endometriózis különböző megjelenési formái, bizonyos fejlődési rendellenességek, a gyulladások következtében kialakuló és meddőséget gyakran okozó összenövések valamint bizonyos típusú vizelettartási zavarok."

Műtétet megelőzően szükség van egy nagylaborra és egy ekg vizsgálatra. Ezekkel együtt kell megjelenni az altatást végző orvosnál az előzetes megbeszélésen és vizsgálaton. A beavatkozást megelőző napon hashajtást kell végezni, amihez nem sima hashajtót kap az ember, hanem 2 vagy 4 tasakból álló italport. Ezt vízben kell feloldani és egész nap inni kell. Én 4 tasakosat kaptam, amit úgy kellett beosztani, hogy délután 4 óráig 4 liter vízben oldott hashajtó készítményt kellett meginni kötelezően. Ezen a napon szilárdat már nem lehet enni, csak meghatározott folyékony ételeket mint például kefirt, leveseket, gyümölcsleveket. Vacsorára pontban 6 órakor tésztaételt kell fogyasztani, de őszintén szólva az is mind távozott belőlem végül az este folyamán. Ezen a napon már vérhigítót is be kell magunknak adni, hiszen a következő napokat fekvéssel fogjuk tölteni. Összesen 10 napig kellett vérhigítót alkalmazni, de már a korábbi stimulációk miatt teljesen megszokott volt, hogy szúrom magamat igazából, nem ez volt a legnagyobb feladat számomra.  25-én reggel 6-ra érkeztünk meg a kórházba, ott felvették az adataimat, megkaptam a karszalagomat és bekísértek a szobámba ahol lepakolhattunk. Férjemtől hamar el kellett köszönnöm, mert annyira vittek magukkal a történések, hogy nem is tudtunk volna együtt készülődni. Egy ideig kint ült, majd szóltam neki később, hogy nyugodtan menjen haza majd szólok, ha már túl leszek rajta. Mikor elment én már a hálóingemben voltam, amikor jött egy nővér és átkísért a szobámmal szemben lévő vizsgálóba, ahol megkaptam életem első beöntését. Igen.. nem elég, hogy egész napos hashajtást kell csinálni, de még ezzel is megfejelik a napomat. De ahhoz, képest, hogy mennyire tartottam tőle, szinte csak apró kellemetlenségnek tűnt az egész. Ez is meg volt, pipa. Így terveztem meg ezt a napomat, hogy mindig csak az éppen aktuálisan előttem álló feladatra koncentrálok és úgy érzem így valamelyest kontroll alatt tartom a történéseket. Beöntés után még párszor el kell szaladni a wc-re, de miután csillapodtak a "hullámok" újból bejött a nővérke, és hozott nekem 2 vagy 3 bogyót már nem emlékszem ennyire pontosan. Az egyik hányáscsillapító a másik pedig valamilyen erősebb nyugtató volt. Miután bevettem lefeküdtem az ágyamba és szinte pillanatok alatt elálmosodtam és el is aludtam nagyjából 1 órára. Mikor felébredtem, már lényegében jöttek is értem. Behelyeztek egy branült, lehúzták rólam a hálóruhámat és meztelenül felfektettek a hordágyra amit egy kedves férfi tolt be. Ilyen helyzetben azt hinnéd, hogy milyen szégyenlős leszel de nem..egyáltalán nincs ilyen gondolatod ott abban a pillanatban, csak csinálod amit mondanak. Mikor toltak be a liftbe, a férfi ápoló megkérdezte, hogy mit keresek itt ilyen fiatalon? Elmondtam neki, hogy miért vagyok itt és minden jót kívánt. Megérkeztünk a műtőbe, legalább is az előszobába ahol egy picit még várakozni kellett de mindegy volt, én úgy is feküdtem betakarva és benyugtatózva. Mikor kezdtek ténylegesen betolni és megláttam, hogy hol leszek a következő 1,5 órában kicsit megijedtem. Picit sírdogáltam de könnycsepp nem jött a szememből, a pánik érzése sem volt meg, olyan volt mintha inkább a gyógyszerektől lennék nyugtalan. De szinte azonnal el is múlt a rémület, átemeltek a műtéti ágyra. Feltették a lábaimat, elvették a karomat. Az anesztes hölgy kérdezte, hogy hol dolgozom? Erre válaszoltam. Majd átterelődött a beszélgetés arra, hogy van egy macskám, ezért rákérdezett, hogy és milyen fajta? Válaszoltam neki, hogy ben..gá..li. És vége. Képszakadás. 

Az ágyamban ébredtem, infúzióval bekötve, katéterrel és drain csővel. Azt kérdeztem a nővértől, hogy már vége is van? Mondták, hogy igen. Ezután elaludtam és a nap java részét alvással töltöttem. Férjemnek elég korán megírtam, hogy végeztem de nem igazán emlékeztem arra, hogy beszéltünk is telefonon még annyira kába voltam, ennek ellenére bejött hozzám. Sajnos csak azt tudta nézni ahogy alszom de örültem neki, hogy ott van és végre túl vagyok ezen az egészen. Büszke voltam magamra, mert nem hittem volna, hogy ennyire bátor vagyok és képes leszek rá, hogy ilyen higgadtan végig tudjam csinálni. De sikerült és ezek után már csak a felépülésre kellett koncentrálnom ami 6 hét. A lombikot 8. héttől lehetett kezdeni.

2 éjszakát töltöttem bent a kórházban. Az első napok nem könnyűek, fájdalmasak, lassúak. Az igazi gyógyulás inkább otthon kezdődik el az első hét után, utána fokozatosan egyre jobb minden, egyre mobilisabb lettem, egyre több mindenre is képes voltam egyedül. Nagyon egyszerű dolgokra gondolok, felülés, felállás, wc-re menés, ülés a székben és úgy enni végre az asztalnál. Bár ezt már a kórházban is lehetett, de ott még jóval nehezebben tudtam tartani magamat. 

Műtéti leírás

Beavatkozás időtartama: 9:25 - 10:45

Az uterus(méhtest) és az adenxumok (méhfüggelék, petevezetők és petefészkek) egy konglomeratumot képeznek. Az uterus a Douglas (hasüreg) felé hegesedve fixált. Bal oldali ovarium(petefészek) ökölnyi nagyságú endometriomát tartalmaz. A rectum(végbél) a méh hátsó falához tapadt egészen a fondusig(aljáig). Jobb oldali ovarium a méhhez és a fossa ovaricába(petefészeküreg) masszívan letapadt. Douglas(hasüreg) nem betekinthető. Részleges lézeres oldás után, chromopertubatiot(átjárhatósági vizsgálatot) végzünk: mindkét tuba átjárható. A bal oldali ovariumból kihámozzuk az endometriómát, dohányzacskó összeöltéssel zárjuk, majd felszívódó varratokkal a mellső hasfalhoz rögzítjük. A jobb ovariumot lézerrel kiszabadítjuk adhesioiból(letapadásaiból), a felületén lévő endometriotikus felrakódásokat vaporizáljuk, majd szintén a mellső hasfalhoz rögzítjük felszívódó varrattal.
A douglasban(hasüregben) lévő rectum(végbél) feltapadást tompán és lézerrel leválasztjuk az uterus hátsó faláról, majd gáz feltöltéssel ellenőrizzük a rectum épségét.

 

Vedd komolyan a fájdalmat, mert nem normális. Aki azt mondja az hazudik!

 

 

 

Előző bejegyzésemben már írtam egy listát, hogy milyen eddig felfedezett betegségekről szereztem tudomást, most bővül a lista ahogy ígértem korábban: egyoldali elzáródott petevezető, PCO, inzulinrezisztencia, hyperprolactinaemia, endometriózis

2023.08.30-án végül végre újból indulhatott a még mindig csak első lombikunk.