Testi és lelki egyensúly

Van két témám még, mielőtt neki kezdenék az első lombikunk történetébe. Fontosnak tartom ezt a részét is, hiszen nagyon sokat számított abban, hogy hogyan éltem meg ezt az időszakot. Az egyik a megfelelő táplálkozás és vitaminpótlás, a másik fele pedig a lelki egyensúly. Úgy gondoltam, ezt így egy kalap alá veszem, egy bejegyzésben írnék róluk, végtére  is valamilyen szinten összetartoznak.  

Eddig tudatosan nem beszéltem az egész folyamat lelki hátteréről, mert ez még nekem is nagyon nehéz, és mindenki máshogy is éli meg. Feleslegesen írnám le, hiszen ez csak az én nézőpontom lenne. De ugyanakkor fontosnak tartom, hogy meséljek kicsit, hogyan tudtunk idáig eljutni, honnan az a sok erő és kitartás.

Gyenge embernek tartottam mindig is magamat, nagyon könnyen le tudnak törni, inkább az a csendesebb, introvertált típus vagyok, ezért ha valaki rám néz nem tudja megállapítani, hogy éppen mi játszódik le bennem. Könnyű számomra kifelé azt mutatni, hogy minden a legnagyobb rendben van, ellenben iszonyat nehéz az ellenkezőjét beismernem. Minden érzésemet elfojtom, így éltem túl a napokat, heteket, hónapokat és éveket az elmúlt időszakban. Egy idő után be kellett ismernem, hogy nem vagyok rendben. Álladó szorongást éreztem magamban, folyamatosan gyomorgörcsben voltam, indokolatlan félelemérzet kapott el a semmiből előjőve lényegében. Nagyon hamar pánikba tudtam esni, amiből nem tudtam, hogy hogyan törhetnék ki, nem értettem se magamat, sem az érzéseimet. Nem törődtem velük az az igazság, elrejtettem a legsötétebb szekrényben az elmémben és szívemben. Megtagadtam önmagamat, invalidálva érzéseimet. Sokszor ha utaztam a buszon zenét hallgatva, alig tudtam visszatartani a sírást. Minden kis apró érzelmi behatás, mint például egy zeneszöveg, akkora hullámokat keltett az amúgy is instabil lelkivilágomban, hogy nehezen teltek a napjaim, minden olyan küzdelmesnek tűnt. Ezeket a hullámokat éveken keresztül próbáltam kordában tartani. De mikor azt érzed, hogy állandóan tartanod kell magadat, majd ha haza érsz végre engedhetsz a nyomásnak és sírva fekszel az ágyba a redőnyöket lehúzva s csak hallgatod a gondolataidat, amik egyre negatívabban szólnak hozzád és egyre csak lefele húznak a mélybe, akkor jössz rá, hogy valami elromlott és nem oké. Jött a felismerés, ez így nem mehet tovább, valamit tennem kell. Már alig volt bennem remény, minden vizsgálat előtt arra számítottam, hogy újabb rossz hírt kapok, vagy ismételten elbukunk. Egyre távolabb éreztem magamat a gyerekvállalás gondolatától, sőt néha még magamat is megkérdőjelezve tettem föl a kérdést: Biztosan szeretnék-e gyereket? Biztosan képes leszek a felnevelésére? Biztosan ez a mi utunk? Biztos vagyok-e már bármiben is magammal kapcsolatban?

Ki vagyok én? 

Te aki ebben a helyzetben vagy.. fogalmazódott már meg benned ez a kérdés? Ki vagy te? Érsz-e valamit gyerek nélkül? Mert bennem sokszor jött elő ennek a gondolata. De miért ne lehetnék én is értékes ember önmagamban. Ezt kellett újból megtanulnom, hogy számítok és létezem, nemcsak saját magam számára, de a világban is mind egyediek és megismételhetetlenek vagyunk, értékesek vagyunk mindentől függetlenül. Nem kell hozzá senki és semmi. Ezen kicsit gondolkozzunk el, és kapcsolódjunk össze újból a világgal, a környezetünkkel és a szeretteinkkel. Elfelejtettem, hogy ebben a belső világban, amit a gyermekáldásért való küzdelemben folytatunk, nem muszáj minden nap minden percében ebben a burokban élni, különben minden megszűnik létezni körülötted és nem marad más csak te és a negatív gondolataid.

Ezért úgy döntöttem végül, felkeresek egy szakpszichológust, hogy együtt sikerüljön megoldani ezeket az érzelmi hullámvölgyeket és végre kibeszéljem a bennem felgyülemlett fájdalmat és érzéseket. Azt gondolnátok, hogy ott a párotok és vele miért nem lehet ezeket megbeszélni, de képzeljétek el, hogy mindketten ebben a gödörben vagytok.. nem lapátolod rá magad alól a földet ugye?! Rengetegszer hajnali órákba nyúlóan beszélgettünk ezekről a dolgokról, de nekem még többre volt szükségem egy olyan külső szemlélőtől, akivel nem csak beszélni lehet, de szakszerű segítséget is kaphatok tőle. Nem szégyenlem, hogy nekem erre is szükségem volt. Bárki akinek segítségre van szüksége ne féljen ezt meglépni, nekem életem egyik legjobb döntése volt. Nagyjából 6 hónapig jártam ezekre az ülésekre minden hétvégén, ahol a felszínes beszélgetésektől eljutottunk egészen a legmélyebb témákig. Volt olyan alkalom is amikor azt az 50 percet végig bőgtem, mert éppen úgy esett jól, azután alaposabban is sorra tudtuk venni, hogy hogyan jutottam el abba a lelkiállapotba, ami kiváltotta ezeket a végletesen negatív érzelmet belőlem. Segített megtanulni uralni az érzéseket, segített rájönnöm, hogy az érzelmek csak pillanatnyi dolgok és van hogy egyszer csak jönnek, aztán mennek is, de nem állandóak. Lehet éppen egy rossz időszakban vagyunk, de ez sosem állandó. Rajtunk múlik, hogy mennyi ideig tart, mennyire akarunk elmélyülni és megmártózni benne. Ezt kell megtanulnunk, hogy semmi sem végleges a maga formájában. A 6 hónap éppen a műtétem előtt telt le, így arra már tiszta fejjel és kisimult, higgadt, nyugodt és tudatos szellemben tudtam készülni. Ugyan így telt az első lombikunk is. 

 

Miután a lelkünket kicsit rendbe tettük, fontos foglalkozni a testi egészségünkkel is. Őszintén szólva eléggé le voltam harcolva. A korábbi stimulációk hormonkezelései és az időközben fejét felütő endometriózis is megviselte a testemet. A 160g Ch diéta sem úgy működött nálam ahogy elvártam volna tőle, sok problémám megmaradt, amit nem tudtam, hogy a hormonok okozzák vagy csak egyszerűen a számomra nem megfelelő étrend. Így felkerestem egy dietetikust, aki végre nem csak egy sablon diétát diktált le, hanem úgy kellett már oda menni, hogy laborral és korábbi leletekkel együtt. Ez számomra már előre jelezte, hogy itt bizony profizmus van. Olyan étrend került kialakításra számomra, ami minden egyes problémámra volt finomhangolva. Nem..nem diétáról volt szó, nem egy mintaétrendet kaptam, hanem egy alapos oktatást az alapanyagok világáról. Mi mire van jó hatással, mi mit támogat, mi fog engem segíteni a továbbiakban. Egyénre szabott étrendkiegészítő csomaggal együtt indultam neki ennek a tanulási folyamatnak is. Nem vagyok tökéletes én sem azonban, ezért nem fogom azt mondani, hogy azóta is szóról szóra betartok mindent, de mindig tudom, hogy milyen alapokhoz nyúlhatok vissza, ha kicsit kezdek letévedni az utamról.

Endometriózis esetében a szervezet egy állandó gyulladással küzd, amit érdemes kordában tartani a továbbterjedés vagy tünetek csillapítása érdekében. Ami számomra hatásosnak bizonyult az a glutén, tej, vörös húsok és a cukor kiiktatása az étrendből. Fontos megjegyeznem, hogy ehhez magától senki ne kezdjen hozzá, csak is kizárólag szakember bevonásával és javaslatára. A glutén és tejtermékek sokak számára egy olyan alapélelmiszer, amellyel szervezetük nehezen birkózik meg. Az én esetemben sem volt másként, ha tejterméket fogyasztottam, azonnal jelentkeztek olyan tünetek mint puffadás, hasmenés, gyomorfájdalom. Hasonló tüneteket okozhat egyeseknél a gluténtartalmú ételek fogyasztása is, amit én is tapasztaltam bár nem ennyire intenzíven. De akkor mit ettem? Hát annyi minden finomat! Emellett szedtem az étrendkiegészítőimet és szépen lassan, de kezdtem érezni a pozitív változásokat. Ez nagyjából 3 hónap elteltével kezdett megmutatkozni. Megszűnt az állandó teltségérzet, nem volt több puffadás, nem volt több napi szintű hasmenés és nem volt több állandó fejfájás. Mint akit teljesen kicseréltek. Javultak a cukor és inzulinértékeim, és javultak azok a hormon értékeim is, amik eddig rendellenességet mutattak. Jól éreztem magamat a bőrömben, és ez hozzásegített a mentális egészségemhez is. Még mindig annak a híve vagyok, hogy addig kell tovább menni, amíg a számodra legmegfelelőbb utat/lehetőséget meg nem találod. Nincs olyan, hogy mindenkinek ugyan az válik be véleményem szerint, mivel nem vagyunk egyformák. Számodra is van egy megoldás, csak meg kell találni, nem belenyugodni és nem feladni.

 

Menni fog, mert erős vagy és kitartó, te vagy a kulcs saját magadhoz.