Donoros inszemináció I-II-III.

 

Mielőtt belevágnánk a következő történetbe, kicsit tegyük időrendbe a dolgokat. Így jobban meg fogja magát mutatni az, hogy mióta élünk ebben a mély fájdalomban, mióta tart a küzdelmünk addig a pontig, amíg el nem érkezett az első tényleges történés az első donoros inszeminációnk. 

2019. július - Esküvő

2020. november - Meddőségi klinika felkeresése, varicocele műtét

2021. május - Nyitó (női oldal) konzultációm

2021. június - TESE műtét

2022. január - Első inszemináció

2022. május - Második inszemináció

2022. szeptember - Harmadik inszemináció

Igen, jól látjátok három inszeminációnk is volt. Ezzel most kicsit lelőttem a "poént", de úgy gondoltam nem szeretnék mindegyikről külön bejegyzést írni. Jobb így egyben.

Természetesen sok vizsgálat előzi meg ezt az eljárást, minden hormonnak és értéknek, valamint vizsgálatnak tökéletesnek kell lennie, különben el sem kezdik. Nálam az IR-t kellett kicsit rendbe tenni, ezért voltak csúszások és pont a covid ideje alatt sikerült ebbe az egészbe belecsöppennünk, így még plusz nehezítést is kaptunk a nyakunkba. Nem mehettünk be mindketten az orvosokhoz, se konzultációra, se semmilyen megbeszélésre. Mindent külön egymagunkban kellett intézni, mintha nem lett volna ez már így is elég nehéz, a támogatást is csak távolról tudtuk megadni egymásnak. Mindig kint várt a kocsiban az egyikőnk a másikra, így sokszor kint az épület előtt beszéltük meg, hogy melyikőnk milyen papírral és diagnózissal távozott az intézményből. Sokszor sírtam kint a kocsiban, amikor nem olyan eredményt kaptunk mint amire számítottunk. 

Ahhoz, hogy inszeminációt lehessen kezdeni nemcsak a laboroknak kell tökéletesnek lennie, de fizikálisan is minden feltételt "teljesíteni" kell. Inszeminációnál előzetes minimális hormonnal történő stimulációt követően a megfelelő időben egy rugalmas hosszú katéter segítségével fecskendezik közvetlenül a méhtestbe a kis katonácskákat, így megkönnyítve a dolgukat, hogy minél könnyebben találkozhassanak a petesejtekkel. Mivel, ehhez muszáj, hogy a petevezetők állapota egészséges legyen, ezért előzetesen részt kell venni egy úgynevezett petevezető átjárhatósági vizsgálaton ( HyCosy). "A petevezeték a hasüreget a méhüreggel összekötő kürt alakú cső, amely perisztaltikus mozgásával a petefészekből kilökődő petesejtet a tüszőrepedéskor beszippantja és a méhüreg felé tereli. Megtermékenyítéskor a hímivarsejtek és a petesejt igen gyakran a petevezetékben összetalálkoznak és itt következik be a megtermékenyülés." "A petevezeték átjárhatósági vizsgálat azon az elven működik, hogy a méhnyakon keresztül kontrasztanyagot juttatunk a méh üregébe, és hüvelyi ultrahangvizsgálattal ellenőrizzük a petevezeték átjárhatóságát." Inszeminációhoz elegendő ha legalább az egyik oldal nyitott, ugyanis ha mindkét oldal el van záródva, abban az esetben a spermiumok nem tudnak a vezetőkön felúszni, a petesejt sem tud a vezetőn keresztül elindulni, majd a méhüregbe találni, ezáltal lehetetlenség a kettőjük találkozása is.
Elmentem erre a vizsgálatra. Mindenkinek más a tapasztalata, ez nagyon egyénfüggő, hogy ki hogy viseli és attól is függ, hogy van-e valamilyen elzáródás. Ha van akkor sajnos fájdalmas is lehet a vizsgálat. Nekem brutálisan fájt, remegett kezem-lábam, próbáltam légzéstechnikával enyhíteni a görcsöket amit a hasamban éreztem a vizsgálat alatt. Kiderült, hogy az egyik oldalam el van záródva. A kontraszt anyag sem tudta megnyitni, inkább csak fájdalmat okozott a feszítése ahogyan próbált átjutni ezen a szakaszon. El kell mondanom, hogy a fájdalom ellenére maga a vizsgálat 15 percet vesz igénybe, a fájdalom pedig csak 1-2 percig tart, amíg gyorsan megnézik közben UH-val, hogy hol halad át a kontrasztanyag és hol nem. Tehát kibírható összességében, de nem mindenkinek kellemes vizsgálat. 

Mindezek ellenére alkalmas voltam az inszeminációra az alábbi problémák ellenére is: egyoldali elzáródott petevezető, PCO, inzulinrezisztencia, hyperprolactinaemia (ez fontos, majd még a későbbiekben bővülni fog a felsorolás). Bizony sajnos gyűjtöttem a problémákat. Az összes vizsgálat végén, mikor eljött a zárókonzultáció ideje elérkezett a mi időnk is végre, megkaptam a kezelőlapomat. Ez egy táblázat lényegében, amire fel vannak írva azok a gyógyszerek, amiket a stimuláció során alkalmazni kell. Az első injekciót remegő kézzel adtam be magamnak, azután már kicsit rutinosabb lettem és izgulva ugyan, de szépen adogattam magamnak be őket, mert tudtam, hogy ez vezet el a végső célig. Egy parányi kétség sem volt bennem afelől, hogy képes leszek-e beadni őket, vagy végig csinálni az egészet. Az én fejemben nem létezett olyan dolog, amit ne tettem volna meg azért, hogy végre szülőkké válhassunk. Minden második nap menni kellett follis uh-ra, ahol is azt nézték, hogy a stimuláció hatására mennyi és mekkora tüszők indultak el érésnek. Normál esetben minden hónapban 1 db domináns tüsző érik meg, amelyből majd tüszőrepedés után (LH csúcs) kiszabaduló petesejt elindul vándor útjára. Stimulációnál nem csak egy, hanem több domináns tüsző érése a cél, így növelik a lehetséges teherbeesés esélyét. Az első alkalommal  7db tüszőm érett meg, a másodiknál 5db, a harmadiknál 4db. Mivel az egyik oldalam sajnos el volt záródva, ezért mindegyiknek csak a felével lehetett számolni. Ez nem is volt akkora gond, hiszen nem céljuk, hogy többes ikerterhesség jöjjön létre. Az utolsó inszeminációnál mind a 4 tüszőm a "jó" oldalamon ért meg, így még egy beleegyező papírt is alá kellett írnom, hogy vállalom a 4es ikerterhesség esélyét. Az orvosom akkor mondta is, hogy ha most ettől nem leszek babás akkor nem tudja, hogy mitől. Hm....de kedves. Az eljárás egyébként nem különbözik egy sima rákszűrés érzetétől, ezért ettől egyáltalán nem kell félni. El kell tudni lazulni, ami nekem nem erősségem, így az első alkalommal úgy be voltam feszülve, hogy rám is szóltak mindjárt eltöröm a kacsát. :D A donoros inszemináció szinte csak abban különbözik a normál esettől, hogy nem szükséges a férjnek előzetesen mintát adnia, hanem a már korábban átszállított mintát -  amelyet a beavatkozásig fagyasztva tárol a klinika - az inszem napján előkészítés után átadják a beültetést végző orvos számára, és így történik meg a spermiumok méhüregbe való bejuttatása.

1. Inszemináció: vérvétel előtt elkezdődő barnázgatás, vérvételi eredmény: negatív.

2. Inszemináció: vérvétel előtt 2 nappal teszt halvány pozitív, öröm, várakozás, felfoghatatlan érzés, vérvételi eredmény: negatív 

3. Inszemináció: úgy döntöttem nem tesztelek, vérvételi eredmény: negatív 

Ekkor kezdtem el azon gondolkozni, hogy mi lehet az oka annak, hogy minden jó értékem ellenére, mégsem akar megtörténni velünk a csoda. Miért nem? Mi lehet a baj? Kutakodni kezdtem, felkerestem egy endokrinológust és akkor jött a következő sokk, ami újból a padlóra küldött gyomrost adva mindennek ami ez idáig történt...