Első vizsgálatok

 

1 év sikertelenség után javasolják, hogy a párok keressenek föl erre szakosodott meddőségi klinikát. Mi első körben felkerestük a nőgyógyászomat, mert a klinika gondolata rémisztő volt egyelőre, és még nem tudtuk pontosan, hogy mi a gond. Úgy voltunk vele, hogy elmegyek és megnézzük mit javasolnak, milyen vizsgálatokat kérnek, hátha ott mutatkozik meg valami akadályozó probléma. Rendszeres menstruációm volt általánosságba véve, de voltak apróbb panaszaim például erős menstruációs fájdalmak, gyakori puffadás, de a legvészjóslóbb panaszom az a menstruáció előtti 5-7 nappal induló barnázgatás volt. Korábbról csak annyi információm volt magamról, hogy hátrahajló méhem van, ezért előre jelezték, hogy lehetséges ez nehezíti majd a fogantatást. Azért a doktornő megvizsgált, uh-n minden rendben volt, peteérésem mindig szépen látszódott. Ezután elküldött alap hormon vérvételekre. Ezáltal derült fény arra, hogy hyperprolactinaemiám van. "A prolaktin-túltermelődés azt jelenti, hogy a tejtermelést serkentő prolaktin hormonból túl sok termelődik; ez nehezíti a teherbeesést, emiatt kezelni kell." Erre végül gyógyszert is kaptam, valamint kiderült, hogy enyhe inzulinrezisztenciám is van. Oké, tök jó, most már tudjuk, hogy mikre kell figyelni. Az IR-el tovább küldtek dietetikushoz, ahol először találkoztam a híres 160g CH diétával.

Első vizsgálati eredmények ciklus 2-5 nap:

Lh: 8,9 (enyhén magas, pco-ra utal)
Fsh: 5,4

Prolaktin: 614,6 (magas, babához 200 körüli érték a jó)

Ösztradiol: 346,4 (magas, valószínűleg ösztrogéndominancia jele lehet)

AMH: 6,4 (magas, pco-ra utal)

Tesztoszteron: 2,9 (felső határérték, pco-ra utal)

D-vitamin: 36,2 (borzasztóan alacsony, elégtelen mennyiséget jelez)

Glükóz: 5,3-7,7-6,9 (nincs meg a megfelelő cukorgörbe, magas a 60 perces érték)

Inzulin: 7,1-77,4-83,6 (felfelé szálló inzulingörbe, inzulinrezisztenciát mutat)

 

Azoknak akik még nem járták ez idáig végig az utat, de már tervezik, hogy felkeresnék a nőgyógyászukat vagy meddőségi klinikát, itt van pár alap vizsgálat, amit akár előre is érdemes megnézetni, hátha csak apróbb eltérések vannak, és csak ennyi az akadálya a sikeres fogantatásnak: (vegyünk egy szabályos 28 napos ciklust, tehát menstruációtól menstruációig eltelt időt): ciklus 2-5. napi hormon labor, utána a ciklus 21-23. napi hormon labor, 3 pontos cukor és inzulinterhelés, petevezető átjárhatósági vizsgálat, férfi oldalról pedig egy spermiogram.

Ezeket a laborokat a nőgyógyászunk is ki tudja értékelni, a férfi oldalit pedig egy andrológus tudja szakszerűen értelmezni.

Ha mostani tudásommal és tapasztalatommal nézném az eredményeimet, látnám, hogy van min dolgozni. Akkor még fogalmam sem volt semmiről, azóta "szinte szakértője" lettem, ami ha úgy vesszük elég szomorú, hogy miért kell nekem ezt ennyire tudnom már. Mindenkinek javasolni tudom az alábbi könyvet aki jobban bele szeretné ásni magát a hormonok világába. Én nagyon sokat tanultam ebből a könyvből, ezért bátran merem ajánlani. Megannyi információt szerezhetünk saját testünk működési mechanizmusáról, hogy melyik hormon mit befolyásol és mi hogyan tudjuk kívülről befolyásolni őket akár negatív, akár pozitív irányba. Tanuljunk magunkról, mert úgy készíthetjük föl  testünket a sikerre vezető útra, ha értjük -és érezzük a működését.

 

Így mentünk tovább a mi kis utunkon, igyekeztem mindenre figyelni, de egyre jobban azt kezdtem el érezni, hogy ez koránt sem lesz elég és még mindig hosszú út áll előttünk. Ezen a ponton az érzelmek még viszonylag kezelhetőek voltak, nem éreztem mindent veszve, hittem benne, hogy ha csak ezekre figyelek akkor minden rendben lesz.. de nem volt. Egyre mélyebbre süllyedtem lelkiekben, a diéta hatására pedig elkezdődött egyfajta étkezési zavar is kialakulni, de folytattam mindezek ellenére, mert hittem benne, hogy ez majd segíteni fog rajtunk és az eredményeimen. Közben jöttek a kérdések sorra minden irányból, hogy mikor jön a baba? Mi pedig nem tudtunk semmit sem mondani csak annyit, hogy majd jönni fog... Egyre többször vettem magamon észre, hogy haragszom. Haragszom a világra, Istenre(pedig nem vagyok az a mélyen hívő ember elismerem), haragudtam azokra akiknek megadatott a csoda, haragudtam mindenkire. Jöttek a tanácsok, hogy mit hogyan csináljunk mert az másnak bevált, közben ezeken a pontokon már rég túl voltunk, de nem mondtam semmit senkinek mégsem róla. Ez mindenkinek a saját magánügye, akár családról akár ismerősökről vagy barátokról legyen szó.